IMG_1205

Egy viszonylag hosszú nagyjából két napos úton sikerült kiérnem Shanghaiba. Először Kopenhágából repültem Munchenbe, ahol el kellett töltenem nagyjából 7 órát. Ezt az erre kialakított kis pihenőkben töltöttem, rendezgettem a blogot, aludtam, telt az idő. A gép Kínába este 22.00-kor indult. Mivel igazándiból semmi dolgom nem volt, leültem a kapuhoz már 9-körül. Ahogy telt az idő, egyre több kínai figura vett körbe, gondoltam magamban, hogy na igen, elkezdődött a buli. Ami meglepő volt, hogy kapu nyitás előtt pár perccel szinte pontosan egy időben valamennyi kisgyerek meg szülő felált, és elkezdtek sorba állni a kapunál. Na, de nem akárhogyan. Én nem tudtam, hogy ök a tömegközlekedés gyakorlatilag tömegesen végzik, mert mindenki lökdös mindenkit, nyomulnak, rálépnek a cipődre, mintha valahonnan mindig késésben lennének. Egyszerűen csak a saját zónáját az embernek kevésbé veszik figyelembe.
IMG_1214
Ezután felszálltunk és megkezdődött a közel 11 órás út. Rosszzabbra számítottam, azt gondoltam hogy hasonlóan a fapadosokhoz, itt is 1óra után már végtelennek tűnik az út,de most nem ez volt. Kaptunk vacsorát, ami már kínai ételből készült,( picit fura is volt hogy előtte ilyen melegvizes kis kéztörlőket osztogattak csipesszel..) de egyébként egész jó volt. Ami viszont nagyon kemény volt, hogy a mellettem ülő házaspár gyereke kitalálta, hogy lefekszik a székek alá. Nem viccelek. A stuardessek hosszú percekig kérlelték, kínaiul, angolul, mindenhogy, hogy jöjjön ki onnan, mert baleset veszélyes és egyébként feszélyezi a többi utast a helyzet, (különösen engem zavart, hogy az egész repülő a mi sorunkat nézi..), de a kínai ürge hajthatlan volt. Ekkor hívtak egy urat, aki ugyszintén stuardes öltözékben volt, kis sapkával a fején és az ő parancsára már kimászott a kisgyermek a székek alól. Akkor volt egy mélypont, de utána elaludtam, és csak a reggelire ébredtem.

A legfurább az egészben így visszagondolva, hogy mikor terveztem a kijövetelt, azt gondoltam, majd megérkezek a reptérre és minden rendben lesz, mert hát rossz pénz nem vész el, meg mi bajom lehet egy reptéren. Akkor kezdődött csak a neheze az útnak. Amit tudni kell, az egyetemtől megígérték, hogy kijönnek elénk, egy táblával fognak állni a kijáratnál és őket kell keresni. NO DE! Egy darab telefonszámom nem volt, se a lakcíme az egyetemnek, nem volt egyáltalán semmilyen internetem, és igazándiból nem is tudom mit gondoltam magamról, hogy én szartam a spanyol viaszt, vagy valami hasonlót. Ahogy kiértem a csomagom felszedése után, nagyjából, nem akarok túlozni, de 500-600 kínai figura állt a kijáratnál, fotóztak, mindenféle táblákat lóbáltak, én pedig annyira megilletődtem ezen, hogy ki is ment a fejemből, hogy nekem valakit keresni kéne. Miután végig sétáltam a kb 100 méteres, Hollywood-i kifutónak tűnő szakaszon, fellélegeztem, hogy végre ideértem. Majd akkor eszméltem rá, hogy pontosan hova is? Mert hogy az 5 diákból akik ugyszintén nagyjából akkortájt kellett volna odaérniük senkit se láttam, sőt, európai embert se kifejezetten.(furcsa mód az valamiért megnyugtató lett volna, talán csak azért, mert abban az esetben talán nagyobb az esély, hogy beszél az illető angolul) Gondoltam magamban, végig sétálok párszor ott az emberek között, hátha látok egy nekem szóló névtáblát. A 3. kör után, miután már nagyjából félórája ott álltam, és alapból én is késve érkeztem a megbeszélt időponthoz képest, kezdett elhatalmasodni a pánik rajtam. Jobb híján beültem egy Burger Kingbe, ahol 2 öltönyös fickó nagyon kedvesen és egész jó angollal próbálták elmagyarázni a címét az egyetemnek. 10 perc után abban maradtunk, hogy utoljára körbenézek, ha nem, akkor el is tudnak vinni tuladjonképpen. (Ezt azért egy kicsit erősnek gondoltam, nem terveztem beülni 2 vadidegenhez.) Ezután elindultam vissza, és csodával határos módon megláttak engem a lányok az iskolámból, igy már 5-en indultunk el keresgélni a névtáblás embereinket. Meg is találtuk pár perc alatt, mint kiderült, ők is késtek és csak akkor néhány perccel azelőtt érkeztek. Beszálltunk mindannyian, nagyjából 10-en egy 5személyes kis furgonba, majd elindultunk az iskolához.
IMG_1213

Ami nagyon fura, hogy igazak a szóbeszédek, tényleg úgy tekintenek ránk, mint valamilyen rock-sztárokra. Jönnek csoportosan utánunk, viszik a bőröndjeinket ( az enyémet nem, azért annál férfiasabb vagyok), lesik minden kívánságunkat, tehát nagyon kedvesek. A közlekedés kicsit nekem Tunéziára emlékeztet, nagyjából 5-ször karamboloztunk majdnem a pár perces úton, mindenki dudál mindenkire és mindenkinek elsőbbsége van. A szobáink egész jók, kaptunk kis ajándék csomagot is. IMG_1215Megérkezésünk után elmentünk enni, ami, jóindulattal is felejthető volt. A képen látható barna húsinak konkrétan 90% csont és nem mellesleg minden ami hús, az édes. Ha nem hús, akkor is édes, vagy rizs. Vacsi után beszélgettünk a srácokkal, megittunk 1-2 egyébként egész jó kínai sört, majd este 9-körül mindenki elment aludni. Én is, de elkövettem azt a hibát, hogy nyitva hagytam a terasz ajtómat, és gyakorlatilag hajnali 2-kor arra keltem, hogy teljesen összecsíptek a szúnyogok és mindenem viszket. Mentségemre, hiányzik a légkondi távírányítómból az elem, tehát ezért választottam a teraszos megoldást. Most hajnali fél4 van, nagyjából 25 fok, borzasztó pára és bevagyok zárva a maradék, még le nem csapott szúnyoggal egy szobába. Blogot tudok írni, viszont sajnos FB-ra nem tudok belépni, így megosztani se tudom a postokat. Aki szeretne beszélni velem, az vagy írjon e-mailt a balazs.judik@gmail.com-ra vagy skypon keressen. Ezek működnek.

Holnap pedig bevesszük a felhőkarcolók városát, megyünk várost nézni, vacsorázni, bulizni, tehát lesz miről írjak legközelebb is, szóval nézzetek be később is!

*

After a quite long traveling I finally arrived to Shanghai. On Tuesday I flight to Munich, where I had to spend 7 hours between the flights. I took a nap in the relaxing area, it wasn’t horrible at all. My flight was departing at 22.00 and I really had nothing to do so I went to the gate around 21.00. As the time passed, I just get surrounded with a lot of Chinese people. I thought, okay, now my trip began. Approximately 10 minutes before boarding, all the Chinese people started make a huge queue, but with a very aggressive, grumpy attitude. No one took care of others; people were stepping on each other’s foot, so that was very new for me. It felt like all these people worrying about missing the flight, even tho we had an hour before departing..

After that we started our 11 hours flight. I expect it to be worse to be honest, like all the discount flight companies. We had a nice dinner and it was already Chinese food (It was a bit weird to get some sort of warm-wet towels before eating), but it was tasty.
Beside me there were a couple with a little kid, who didn’t want to sit on the chair, but she eventually lied down underneath the chairs. The stewardesses were trying to convince the little grumpy kid to come out and take a sit, but she didn’t. Then a guy, who pretty much looked like the captain on the flight, told the couple that they going to have some issues when we arrive, if the kid doesn’t behave. Then it worked out. After that I took a nice and long sleep, I only wake up for the breakfast.

When I was planning my trip, I thought when I’ll arrive to the airport; everything is going to be fine. „What could happen with me on an airport” told myself. But the hardest part just started. I got an agreement with the university, that they going to pick me up at the “exit” sign, and take me to my dorm.
When I got off from the flight and went out from the luggage claiming aerie,and I was shocked. There was like 500-600 people waiting in front of the door, taking pictures, holding different signs and papers. Apparently I felt like I’m a bit a part of the Hollywood fame for a few minutes. When I got out, I took down my luggage, and thought that I’m okey now, and I have arrived. But where did I arrive? I didn’t have a single phone number, neither a map, and no wifi or internet for my European phone. I went around and check the signs, to find the people from the Uni, but it was hopeless, there were too many people. I started to panic and went to a Burger King, to use the internet there. I got know 2 very nice Chinese businessman, they helped me with a map, and some instructions. Then later on I found my classmates, and also the people from the Uni, so we headed to the dormitory.

I think the rumors are true, all the Chinese students are very nice, and they really treat us like some sort of Rock-stars. They helped to carry the luggage’s, gave us some instructions, and ate with us, so they were very sweet people.
The food for the first dinner wasn’t horrible, but the meat on the picture, the brown one, contains like 90% bones instead of meat and also I don’t really like the spicy and sweet meals, so I better have to get used to it quickly.
After the dinner we had a couple of beers with the classmates and around 21.00 everyone went to sleep. I woke up at 2pm, because of the mosquito bites. It is horrible, how many of this little creatue living here. Now I tried to make the WiFi work, but even tho its okey now, I can’t access to Facebook, so if you want to communicate with me, text balazs.judik@gmail.com or text me on skype.

Tomorrow we will going to downtown, to sightsee and probably to party aswell, so future blogs are coming!

2018-08-27T22:05:20+00:00August 27th, 2014|

Leave A Comment