The fame

IMG_1638

Az eltmult par napban olyan erzesem volt, mintha a “Highschool Musical” cimu filmbe csoppentem volna. A tortenet ugy kezdodott, hogy mint sok mas egyetemen, itt is rendeznek egy gálát az ujonnan erkezetteknek. A mi nemzetközi, de inkabb dan osztalyunkat is megkerdeztek,hogy mit fogunk eloadn. Par srac poenbol ravagta, hogy Backstreet Boys-t fogunk enekelni – es innen indult meg a lavina. Egyertelmuen orommel fogadtak a szervezok ( kinaiak, szinte barmit csinalunk, azt csodaljak, például mikor eloszor bementunk a belvarosba metroval, nem hittek el, hogy tudtunk tajekozodni), majd kezdtuk megtudni a tovabbi informaciokat. Elsonek ugy ertettuk, hogy csak a mi osztalyunknak adjuk elo. Majd kiderült, hogy picit többen, 300an lesznek. Oda se neki, belefér, gondoltuk. Majd 1 nappal a musor elott tudtuk meg, hogy az iskola sportcentrumába lesz, 2000 fős teltházas show. Szohoz se jutottunk, plane, mikor kiderult az elso proba utan, hogy egyikunk se tud enekelni, se tancolni, márpedig egy fiu bandanal ez eleg fontos szokott lenni. Mindegy, ugy voltunk vele, hogy mar tul keso visszalepni, egyszer elunk, megcsinaljuk. Amit tudni kell, hogy a főpróba elott, a folyoson kitalaltunk nehany mutogatos, tancnak meg vetletlenul se nevezheto mozdulatsort. Majd jott a foproba, ahova mar szep szammal jottek erdeklodok. A szervezok az osszes elottunk levonek tanacsokat adtak, elprobaltak 3-4szer. Majd jottunk mi, es mint 5 idiota, enek es tanctudas nelkul, (neha meg a szoveget is elfelejte) elkezdtunk “enekelni”. Ahogy vegeztunk, a szervezok csak annyit mondtak, hogy ez nagyszeru, menjunk haza pihenni és nezzuk at a szoveget: tehat remenytelenek vagyunk, ezt ok is latjak. Itt kezdett kinossa valni mar az egesz es abban allapodtunk meg, hogyha mar sztarkent kell viselkednunk, akkor innunk is kell. Ez az oka, hogy nincs ekezet a gepemen, ugyanis valaki leontotte sorrel a laptopomat, ugyhogy egy valami nagyon fura, kinai klaviaturaval nyomulok most.

IMG_1669

Tehat bemelegitettunk, gyakoroltunk, osszeultunk sorozni, majd elerkezett az este. Mar nem erdekelt senkit, hogy teljesen hulyet csinalunk magunkbol ennyi ember elott, csak jol akartuk erezni magunkat. Igy mentunk fel a szinpadra. Az első fél percben elcsusztunk, mert koran inditottak a zenet, de azt gondolom a vegere belejottunk, ha másnem, legalabb azt elvezte a kozonseg, mikor Marcus cimborammal ledobtuk a trikonkat. Az tény, hogy felejthetetlen erzes volt, mikor 2000 ember tapsol es sikit. Nagyjabol feloraval a musor utan felhivott a szervezo, hogy a kozonseg imadott minket és hogy másnap is fel tudnánk-e lépni, tehát azt gondolom, hogy a borzaszto rossz hangunk ellenere is tetszett nekik. Ezutan az egesz osztallyal egyutt elmentunk egy kozeli etterembe, kartyazni, vacsorazni es persze sorozni. Nagyszeru este volt, rengeteget nevettunk, jatszottunk, jol ereztuk magunkat nagyon.

IMG_1670

Másnap, ahogy délbe kikaszalodtam az agybol, realizaltam, hogy elozo este egy reszeg pillanatban a musor utan odajott egy pali, es megkert, hogy masnap segitsunk napszerusiteni a szemuveg markajat, mert mi lettunk a szuper-sztarok az egyetemen. Persze minden srac igent mondott. Majd mikor délbe kopogott az urge, hogy akkor kezdeni kene, hat az priceless volt. En azt se tudtam, hogy fiu vagy lany vagyok-e, olyan faradt voltam. Ami ennél is jobb volt, mikor az egesz “banda” full masnaposan szolitott le kinai diakokat ( persze lanyokat elsosorban), hogy likeoljanak valamilyen oldalt es kapnak cserebe egy iPhone-tokot. A vártnál jobban ment, mozdulnunk se kellett, jöttek az emberek maguktol korenk, hiszen mi vagyunk a Backstreet Boys. Egy ora alatt le is tudtuk, majd a vegen mindannyian kaptunk 5000 forintot, ami itt nagyon sok penznek szamit es valaszthattunk egy napszemuveget is, tehat nagyon kedves munkaltatonk volt (en abban a tudatban voltam, meg a tobbi srac is, hogy onkenteskent, jofejsegbol csinaljuk ezt).

 

IMG_1667

Delutan E-Commerce orank volt, ami kifejezetten erdekes volt. Elkepeszto torteneteket hallok kulonbozo cegekrol, hogy hogyan keszitenek web-shopokat, vagy hogy az Amazon hogyan kezeli az ugyfelek panaszait. Lehetséges, hogy ez másnak rém unalmas, de engem boldogsaggal toltott el, hogy olyat tanulok, ami erdekel. Persze ettol meg nem lesz a kedvenc elfoglaltsagom iskolaban ulni, de ha mar egyetemista vagyok, jo dolog, hogy olyan dolgokkal ismerkedem meg, ami eletszeru es valoban hasznosithato kesobb. Legalabbis remelem.

 *

In the past couple of days, I felt like I’m in the movie called “Highschool Musical”. Just like every other uni, our college also organized a party for the freshmen. At one point, one of the teachers asked our international team (or rather Danish) what we will perform. Our classmate, Daniel replied immediately that we will sing Backstreet boys – and this is when the nightmare began. Obviously the Chinese people liked the idea (they like whatever we do, just because we are European) but then we got know some information about the show. First time we heard that we will only sing for our class what could have been alright. Then it turned out there going to be more people, around 300. We still thought that its okey, no worries. Then one day before the show, it turned out we supposed to sing in the school’s sports center in front of 2000 people. Our breath stopped for a second. Specially, because non of us can either sing or dance even tho in a boyband, guys usually do these sort of things. Anyway, just a few minutes before the rehearsal we made up some movements, what we cant even call dance. Then we had the rehearsal where we already had a few audiences. It was super-awkward. All the previous bands tried couple of times and they also get hints from the guy who organized the show. But when we were done our awful practicing, all he said is to go home and relax, maybe learn the lyrics. I think this guy also knew that we are hopeless. After this shaming 10 minutes, we realized that we cant make this sober.

So we all went home, dressed up nicely and started to drink heavly. When the time came none of us cared about that we will look like 5 retarded guy in front of that much people, we just want to have fun. This is how we went to the stage. From the first second, we already messed up, because the music started way to early. But I think we corrected it and the audience liked it. Maybe not the way how we sang, but the time when Marcus and me took off our tank-tops. People went crazy like on a real concert, everybody was screaming and clapping. After the show, we got a call from one of the teachers. He said the people loved us, so we should be on stage tomorrow aswell. After the party, we went out to eat bbq with the whole class, play some poker, and of course drink some more beer. I loved the whole evening, I will never forget it.

Today when I woke up, realized the fact that I promised a guy that our brand will help him to promote his sunglasses brand, because we became super stars in the college. But around noon when the guy was knocking my door, I didn’t realy know what to do, who is dude and what is he talking about. Later we went down to the campus with the “band” to ask people (girls ofc) like a fan page of the sunglasses brand. Even we were hangover, it went pretty softly, we didn’t even have to move, the guys and girls were just coming to us and take our papers. When we finished, we got some salary and a sunglass aswell, even tho we all thought that this job is only volunteering.

In the afternoon I had an E-commerce lesson what was pretty interesting. I heard so many exciting story about huge brands, how do the deal with customers, how do the manage their online stores,etc. Maybe its boring for someone else, but I love the fact that I study what I like.

 

More adventure

Leave a Reply