Újra otthon – Welcome home

csaladoscsalados*The English part is on the bottom*

Nagyjából fél év után végre megint eljött a pillanat, amikor hazajöttem. Érdekes megfogalmazás, mert már Dániát is otthonomnak tekintem, hiszen ott van a munkahelyem, az egyetem, a lakásom, de mégis, a családom itt él, ahogyan az első 20 évemet én is itt éltem, igy valamilyen szinten örökké az otthonomnak fogom Magyarországot tekinteni.

IMG_2921

Nagyon jó érzés volt újra magyar kajákat enni, (egy jó véres hurkával vagy kolbásszal mindig le lehet venni a lábamról) újra sétálni Budapesten, pláne Shanghai után, egy teljesen más életérzés fog itt el. Eddig nem tudtam értékelni, vagy nem láttam át, hogy milyen gyönyörű a városunk, de most már minden alkalommal ámulva sétálok.

IMG_2929 (1)

Tegnap volt szerencsém újra kürtöskalácsot enni, forraltborozni, ezek a dolgok, amik elengedhetetlen részei a karácsonyi hangulatnak.Kicsit furcsa, hogy mindenki körülöttem magyarul beszél, teljesen hozzászoktam vagy a dán, kinai vagy az angolhoz. Érdekes érzés, kicsit olyan kivülállóként érzem magam, noha beszélem a nyelvet. De mivel évente csak néhány nap használom, igy egy picit szokatlan, kényelmesebben érzem magam, ha angolul beszélek, de lehet csak a megszokás miatt.

IMG_2944 (3)

Ami kisebb változás, hogy szüleim elköltöztek, igy most a Római part szomszédságában lakom én is ebben a karácsonyi periódusban. Nagyon szép környék és konkrétan 50 méterre van a lakás a Duna parttól. Úgy döntöttem, hogy lemegyek sétálni, kicsit felakartam deriteni a környéket, meg persze kifejezetten szeretek néha egyedül sétálni és elmélkedni az élet nagy dolgain.

IMG_2946 (5)

Igy esett, hogy megláttam egy kővekből készült kiállitást a Duna partján. Land art-nak hivják angolul ezt a fajta művészetet, a lényege, hogy kizárólag természetben fellelhető anyagokkal dolgoznak, jelen esetben kavicsokkal és uszadék fával. Édesapám már pár nappal ezelőtt felhivta erre a kiállitásra a figyelmemet, ám vissza akartam menni, hogy alaposabban szemügyre vegyem. Szerencse, vagy csak a sors keze, de ma mikor arra sétáltam, pont ott volt a kiállitás épitője. Megérkezett egy biciklin, kezében néhány fadarabbal, a kosarában pedig egy zacskónyi kaviccsal. Kicsit nézelődött, keresgélt, majd nekiállt épitgetni.

IMG_2949

Pár perc várakozás után bátorságot gyűjtöttem, és megkérdeztem, nem zavarná-e, ha csinálnék néhány képet. Természetesen megengedte. Furcsa, elsőre picit zárkózott, művész embernek tűnt. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy már évek óta csinálja a kőkert kiállitást, ám voltak mélypontok, mikor az emberek semmibe vették a fáradozását, és a figyelmetlenségükkel lerombolták a kiegyensúlyozott köveket.

IMG_2954

Azt is megtudtam, hogy egy ötvös mesterrel beszélgettem, aki tipikus áldozata a globalizációnak. Elmondása szerint, az ötvös piac leállt itthon, hiszen mindenki az ezüst és acél ékszereket már Ázsiából, főleg Thaiföldről hozzák be. Noha, ezt szomorúan hallottam, hiszen igy újabb emberek lesznek munkanélküliek, mégis, egy picit boldog is voltam, hiszen Ő maga mondta, hogy mivel rengeteg szabad ideje van és mindig kell valamit teremtenie (egyfajta művészként) ezért jár ki és épitgeti a köveket.
Alapvetően ez közterületen van, és veszélyes lehet, ha egy kisgyerekre netán rápotyog valami. Javaslatomra, hogy próbáljon meg engedélyt kérni, a következő történettel állt elő: A polgálmester, mikor ezzel a kérdéssel megkeresték, hogy szabad-e ott ilyen fajta kiállitást késziteni, és van-e mód arra, hogy valamilyen módon ezt elkeritsék, (Kevésbé lenne veszélyes és kevesebben rombolnák le a felállitott köveket) a politikus csak annyit mondott, hogy semmi probléma nincs vele, hiszen ez a turistáknak tetszik, igy hátha több pénzt költenek a Római parton, viszont a többi nem érdekli őket. Ez a rövid, természetesen nem szó szerint idézett történet kiváló példa arra, hogy Magyarországon mennyire csak az motiválja a politikusokat, hogy az Ő zsebükbe hogyan kerülhet több pénz. Az, hogy a munkájukat végezzék, segitsék a népet, ne adj isten valami új dolgot találjanak ki, az már túl sok energiát igényelne.
Miután befejeztük a beszélgetést, arra jutottam, hogy boldog vagyok, amiért ez az ember nem magába roskadva várja a munkanélküli segélyt, hanem kitartóan épitgeti a köveket. Viszont ugyanakkor sajnálom is az itthon élő embereket, amiért ilyen rossz vezetőket választanak meg évről évre, és nem fognak össze együtt, és tesznek ellene.
A kőkert FB oldala itt elérhető: https://www.facebook.com/romaipartikokert

****

After a half year, finally I made it home. Sounds strange, because I also call Denmark as my home, but probably because my family is living here, Hungary is my main home.

On the very first day I already had some delicious, traditional Hungarian food, which was potato and 3 different kinds of sausages. However, I never really realized the fact that Budapest is a wonderful city, but after a half year in Shanghai, I have something to compare, also because of the contrast between a high-end modern city and an old, rather traditional city.

Yesterday I had the chance to eat „Kürtöskalács”, a traditional Hungarian desert, what usually consumed with hot-wine. (We have the glögg – like in Denmark) These little things what realy make a cozy Christmas feeling for me. Just walk around, trying to do some last minute present shopping, while you have some wine, that’s such a great thing to do before Christmas in Budapest. However, I felt odd so many times, when I hear people speaking Hungarian around me. I mean, it’s obvious, that I do speak the language, but I spend around 10 days home, that means I mostly hear Danish, English or either Chinese language around. I’m just more comfortable speaking English after this 1,5 year somehow, cant really explain it why. At one point, I asked a guy for guidance, cus I kinda got lost, and turned out he was only speaking English. I can’t tell why, but I got so happy that I can speak English again, even tho I’m only home since 1 day.

My parents moved to another part of the city, which is pretty closed to our main river, called Danube. The environment around is very nice, I always wanted to live close to any sort of water and now its 50m away by walk. So today morning I decided to take a walk, explore this part of the city, because I have never been here before.

I went down to the riverside and I saw a land art sign, so I got curious, what could it be? When I got closer I saw many, well balanced rocks on the top of each other. First it looked like a little Stonehenge, and I didn’t miss too much. The basic of this art were pretty close. The artist only uses naturalistic material such as wood, rocks and stones. Also, he doesn’t use any glue, only the gravitation holds them together.

After couple of minutes of getting myself together, I dared to ask if I can take some pictures. Of course he answered yes and despite he looked suspicious at me, in some way, he looked a friendly, artistic guy. Later we started to talk and turned out he is building these exhibitions since more than 2 years. Unfortunately, he stopped building last summer, because there were so many visitors, who didn’t care about his efforts and simply just destroyed their stones or even stole it.

Later I got now that in fact this guy was a goldsmith, who become a victim of the globalization. Years before he had many jobs in Hungary. But nowadays, most of the customers import the gold jewelry and steel from Asia, mostly from Thailand. He was wondering on the prices, because the end product is even cheaper, then the components in our country. I was really sorry about him, but despite he is jobless, I’m glad that he is still working and using his talent to entertain people with his art. You can find his Facebook page here: https://www.facebook.com/romaipartikokert

More adventure

Leave a Reply