Karácsonyi jótékonykodás – Christmas volounteering

10407362_963541360340252_8628521743508504140_n                                           *The English part is on the bottom

Karácsony előtt 1 nappal lehetőségem nyilt meglátogatni a Székelyhidon lévő Gyermek Jézus Gyermekvédelmi Központ -ot. Ez egy olyan árvaház, ahova nem csak árva gyerekek kerülnek, hanem olyanok is, akiket nehéz körülmények közül, szinte szó szerint menekitenek ki otthonról. Az otthont Kovács Ágnes és férje irányitja. Nekik 9 éve nem volt egy szabadnapjuk sem, erre tették fel az életüket, hogy az otthonban lévő 20+2 saját gyereknek napi szinten tudjanak ételt, meleget, ruhát, szállást biztositani. Elképesztően megható érzés volt látni ezeket a mindennapi hősöket, akiknek ugyan nincsenek ingatlanjaik, befektetni való milliójuk, mégis gazdagabbak mint a mai emberek lényeges többsége. Rengeteget tudnának tanitani nekünk, akiknek a mai rohanó világban szinte teljesen eltorzult az értékrendünk és megfeledkezünk az embertársainkról.IMG_3061

50-en mentünk le Romániába, Székelyhidra. Nagyjából ez egy 5 órás út volt Budapestről. A buszt, amivel mentünk, teljesen megpakoltuk lisztel, cukorral, lekvárokkal, csokival, ruhákkal, játékokkal és ezen kivül minden család előzőleg összeállitott 1-1 gyereknek egy cipősdoboznyi ajándékot, igy biztositottuk, hogy mind a 22 gyermeknek elhozzunk egy kis karácsonyt.IMG_3048

Ezeknek a gyerekeknek Ágnes asszony és Böjte Csaba alapitványa gyakorlatilag megteremtette a menyországot. Bármikor látogathatják őket a szülők, vagy hazamehetnek, de nem meglepően, ezek a gyerekek már nem akarnak hazamenni. Hatalmas csalódás volt az emberiségben hallani a különböző kisfiúk és kislányok történeteit. Volt, akit az alkoholista anyja elvitt 1 hétre, majd csontsoványan szökött vissza a gyerek, mert a fákon talált gyümölcsöket tudta csak enni. Volt olyan kisfiu, aki hetekig egy kocsma hátuljában élt, a földön, tetvesen, és mikor talált némi aprót, abból tudott joghurtot venni. Volt olyan idősebb lány, akit megerőszakolt az élettársa rendszeresen, majd a született, 4 éves kislányukat is, ők most már mindketten az otthon lakói. Gyomorforgató ezt hallani és leirni is, de azért teszem, hogy lássátok kedves olvasók, hogy vannak olyan szerencsétlen, nyomorult helyzetű emberek, akik segitségre szorulnak.

IMG_3071

Az érkezésünkről a kicsik teljesen megvoltak illetődve. Miért is ne lettek volna? Egyik pillanatban még nélkülözve, nehéz körülmények között élnek, a másikban pedig megérkezik 50 ember teli ajándékokkal, kedvességel, és ők csak egy halvány mosolyt tudnak adni szeretetük jeléül. Ám hála istennek ez egy kis idő után megváltozott és mindegyik kicsi játékos lett, beszélgetettek. Én egy Vivien nevű kislánnyal voltam, ő 5 éves volt. Sokan kérdezték, hogy hogyan birtuk hallgatni ezeket a történeteket és hogy mennyire volt megrázó? Az volt, mindenki nehezen viselte a tehetetlenséget a gyermekekkel rosszul bánó emberekkel szemben és nehéz volt kimutatni a szeretetünket és az együttérzést a kicsiknek. Én sokat játszottam ezzel a kicsi lánnyal, kérte állandóan, hogy emeljen fel, akkor mindig a nyakamba ugrott, majd megmutatta a különböző ajándékait, könyvecskéit. A végén azonban nálam is majdnem eltört a mécses. Mondtam neki, hogy sajnos indulnom kell lassan. Nem tudom leirni, azt a szomorúsággal vegyes csalódást a kicsi szemében. Egyszerűen eltünt az a kis rosszcsont, nevetgélő kislány. Kérte, hogy tegyem le, majd bekullogott a szobájába és elsirta magát. Én kimentem a buszhoz, elszivni egy cigarettát, mert ez már nekem is sok volt. Pár perc után meggondoltam magam és habár nem vagyok jó a búcsúzásokban, pár év utazás és külföldön élés után kezdek belejönni. Igy visszamentem, felkaptam megint és megigértem neki, hogy tavasszal, vagy nyáron visszajövök meglátogatni őt. Ettől újra kivirágzott és igy már sokkal boldogabban engedett utamra…Kell ennél szebb karácsonyi ajádnék? Nekem ez elég volt.

IMG_3038

Akik úgy érzik, hogy karácsony alkalmából, vagy az évközben bármikor, tudják támogatni a rászorulókat, azoknak itt egy lehetőség. Hallottam ilyet is, hogy miért pont Romániában segitünk, miért nem családon belül, miért nem Magyarországon, miért nem mozgássérülteknek,stb. A válasz az, hogy mindegy, a világon hol, kinek, milyen célcsoportnak segitünk, az elv a fontos. A fekete, a fehér, a kinai, a felnőtt és a gyermek egyformán tud éhezni, a lényeg, hogy segitsünk rajtuk! Ezen a linken tudjátok elérni az alapitvány számlaszámát és a többi adatot. http://www.magnificat.ro/portal/index.php/eletek–othermenhttps://balazsintheworld.wordpress.com/wp-admin/post.php?post=268&action=edit&message=10u-282/163-eleteink-szent-ferenc-alap-d

****

One day before Christmas I had the chance to visit an Orphans home in Székelyhid, Romania. This is not only a place for kids without parents, but also for children who had had very bad living circumstances and they are in need to be saved. The charity home is lead by Ágnes Kovács and her husband. They didn’t have a single day off in the past 9 years; they put their life into this project to give the kids home, warmness, clothes and food every day. There are 20 orphan kids and their 2 own daughters are living with them too. It was incredible touching to see these everyday heroes, despite they don’t have real estates, millions on the bank account; but in fact, they are more rich, then the average people. Ágnes and his husband could teach a lot of lessons about being patient, tolerant and caring, especially nowadays, when people mostly care only about the money.

We were 50 people to visit the kids. Approximately, it took 5 hours from Budapest to Romania. We fully packed our bus with flour, sugar, jams, chocolates, toys, clothes. Each family had 1 kid separately and we made him/her a box of surprise in order to make sure that every kid will have his/her own Christmas present.

Ágnes Kovács and Csaba Böjte made the heaven for these kids. The parents can visit them anytime or they can go home anytime, however, when we asked the children, they didn’t want to go home for Christmas. No surprise, after listening to the stories about their old „home”. There was a kid who’s alcoholic mom took him home and after a week without eating, he escaped and went back to the charity home. There was a boy, who lived at a backyard of a pub, hoping to find some coins to buy a yoghurt to eat.( He even had louse in his hair)
There were a girl who’s „boyfriend” raped her regularly and after she got a daughter, the one who made the crime raped the 4 years old daughter too. Now they both live in the charity house. It terrible to listen to it and write about this abusing in a family, but I do it to let the world know that people live in awful circumstances and if we have the chance, we need to help these people.

When we arrived the kids were very shy. Why wouldn’t they? Few days or weeks before they were living almost without food and clean clothes, or even without a bed to sleep on, and at one day, there are 50 people who arrive with a huge amount of food, presents for everyone. They could only smiley back in the beginning but later they got more opened, friendly. I spend a lot of times with a 5 year old girl, called Vivien.
A lot of people asked if it was difficult to get along with the kids and listen their stories. The answer is yes, it was, and a lot of people couldn’t handle and started to cry at one point. I played a lot with this little girl, she showed me her presents, her books, however she couldn’t read yet. She always asked me to lift her up and then she hugged me. After the whole afternoon, I told her that I must go home soon. I can’t describe what happened afterwards. Her eyes just changed, she became sad and disappointed in the same time. She asked me to put her down and went back to her room while she was crying. I went to our bus to smoke a cigarette; it was almost too much for me too. When I finished I decided to go back. I’m not good at saying goodbye, I always have hard time to do it, but after 1,5 years living abroad and travelling all around the world, I am getting better. So I lifted up the little girl and told her that I promise I will come back on the summer. She become happy again and hugged me for the last time… Does anyone need a better Christmas present? I don’t.

If any of you feels like helping these kids, here is a chance. I heard some complains about why we go to Romania, why don’t we help in Hungary or in our family, or why don’t we help on the disabled people, etc. I could only say, that it doesn’t matter who you help, and where do you do it on the planet, but do it. The black, white and Asian people starve in the same way, if they don’t have anything to eat, we are all the same. You can find the foundation’s bank account and all the information on this link : http://www.magnificat.ro/portal/index.php/eletek–othermenu-282/163-eleteink-szent-ferenc-alap-d

More adventure

Leave a Reply