Diplomaosztó, kórház, workshop, nyári munka..

11539613_1085723298122980_6014826661984646463_n
Dániai viszonylathoz képest kifejezetten eseménydúsan teltek az elmúlt napok. Múlt hét szerdán kezdődtek az izgalmak, amikor is ünnepélyes keretek között, ebéd és pezsgő kíséretében átvettük a diplománkat. (Aki nem rendszeres olvasó, annak kedvéért leírom, hogy most teljesítettem az Academic Professional képzést, ami 2 év és a Bachelor diplomának a része.) Nagyon jó hangulatban telt, jó volt fél év, különböző cégnél eltöltött gyakorlat után újra látni az osztálytársakat és a tanáraink is nagyon kedvesek voltak, az ünnepély minden percében éreztették velünk, hogy ez a pár óra csakis rólunk szól. Sajnálatos, hogy a diákok többsége vagy más egyetemen, vagy más városban, vagy más országban folytatja a tanulmányait, de ugyanakkor, rengeteg tapasztalattal és baráttal lettünk mindannyian gazdagabbak.l'b

Ahogy az ebéd véget ért, megbeszéltük az osztállyal, hogy elmegyünk együtt vacsorázni, (amit egyébként én szerveztem) kicsit kötetlenebb hangulatban, de még utoljára, együtt. Azt gondoltam, ezelőtt, még bőven belefér egy edzés. Le is mentem a konditerembe, ahol elkezdtem az aznapi láb edzést. Egy dobozra ugráltam fel, ami nagyjából combközépig ér. Már korábban beszéltük Máté barátommal, hogy nem értjük, ki az, és milyen okból gyártják ezeknek az ugráló állványoknak a szélét ilyen borzasztó élesre. “Addig jár a korsó a kútra, amig el nem törik.” Nos, a lábam nem tört el, de egy alkalommal, nem figyeltem oda kellőképpen és ki is fáradtam, beakadt a lábfejem és ennek köszönhetően a teljes testsúlyommal a sípcsontommal landoltam az állvány szélén. A képen nem látszik jól, de olyan mély lett a seb, hogy a csontot is lehett látni. Először leültem, kértem jeget a recepcióstól, majd a futónadrágot még nem húztam fel, hanem arra tettem a jeget. Mindkét lábam fájt, de éreztem, hogy a jobb lábamon nagy a baj. Tíz perc kellett, mire bátorságot gyűjtöttem és felhúztam a nadrágomat, bár addigra már bőven volt vér mindenhol. Ezután, mikor a mellettem lévő személyi edző meglátta, rögtön kijelentette, hogy kórházba kell mennem, hogy összevarrjanak. Nos, gondoltam, itt az ideje a pániknak. Van egy lyuk a lábamon, az összes barátom dolgozik, a családom 1500 km-re. Kinek szóljak? Szóljak valakinek? Hol a kórház? Hogy jutok el oda? Mi van ha meg kell műteni? Ezek suhantak át az agyamon. Kétségbeestem, mert akkor tudatosult szép lassan bennem, hogy itt bizony férfinak kell lenni és nem tudok (megint csak) másra számítani. Így összeszedtem az edzéscuccom, felszáltam bicegve a buszra, és bementem a kórházba.(Google maps-nek köszönhetően) A kórházban elképesztő kedvesek voltak, mindenben segítettek, s végül kiderült, hogy nem tudják összevarrni, mert a bőr annyi megsérült és felgyűrődött, így egy összehúzó ragtapaszt és kötést kaptam, na meg a jó öreg Tetanusz oltást. Nos, azt hiszem, többet nem fogok Crossfitezni.

11334232_1665508083678924_6504108248707986742_o

Március környékén voltam egy International Potential Day nevű rendezvényen, ahova bárki mehetett, aki kíváncsi volt több nagy Dán cég véleményére a nemzetközi diákokról. Nagyjából 150-en voltunk és nagyon érdekes dolgokat mondtak a cégek a kulturális különbségekről, a nyelvi előnyökről, mindemellett pedig egy remek lehetőség volt, hogy új, értelmes embereket ismerjek meg. Ennek volt a folytatása az International Potential Workshop, ahova már motivációs levelet kellett írni és csak 20 embernek volt lehetősége részt venni. Bekerültem, így részese lehettem egy újabb remek programnak. Rengeteg különböző nemzetiségű, érdekes, nyitott, ambiciózus emberrel találkoztam, órákat ötleteltünk, hogy hogyan lehetne könnyebben állást kapni Dániában és hogyan tudnánk jobban megmutatni az erősségeinket a Dán cégeknek. Nem mellesleg, hatalmas lendületet kaptam, hogy a StudentBlogs-os weblapnak újra nekiugorjak, teljes gőzzel. De erről bővebben a hónap végén fogok irni.

Szeptembertől folytatom az International Sales and Marketing Bachelor programot, amiből még 3 semester van hátra, vagyis másfél év. Az első év egyetemi oktatás, fél év pedig gyakorlat. Két héttel ezelőtt nyertem egy ösztöndíjat Kínában, aminek a keretén belül egy diákokat közvetítő cég marketing részlegén fogok dolgozni. Erről készült egy interjú (angol és dán nyelven elérthető), ezt a blogon megtaláljátok pár napon belül.

Végezetül pedig egy életkép, miközben Instagrammon nézem, hogy az összes barátom tengerparton nyaral, mi pedig a (háttérben) Danival fékezhetetlenül mosogatunk a 45 fokos konyhában, itt a messzi Dániában, diplomával a zsebben. ( Az utóbbi metafora csak a kivándorláshoz fűződő sablonszövegekből szeretne viccet csinálni.)misimosi

More adventure

Leave a Reply