CPH, G-Eazy, Game of Thrones

Nos, rengeteg minden van, amit megszeretnék osztani, mutatni Nektek. A múlt hét szombaton leutaztunk a barátnőmmel Koppenhágába. Karácsonyra drága szüleimtől egyetlen dolgot szerettem volna, mégpedig jegyet egy amerikai hip-hop előadó, Gerald Gillum (G-Eazy) koncertjére. Ez Május 8-án, vasárnap este volt, úgyhogy úgy döntöttünk, egy nappal előbb Koppenhágába utazunk, hogy kicsit várost tudjunk nézni. Én ironikus módon még sosem jártam a városban, csupán átutazólag. Nagyon kellemesen csalódtam.

Kafe Lladro
Kafe Lladro

Szombaton este értünk csak le, úgyhogy csak kicsit sétáltunk, aztán korán lefeküdtünk, én péntek éjjel még mosogattam, úgyhogy kellett egy kis alvás. No, de vasárnap, már korán reggel felkeltünk, hogy mindenre legyen időnk. Az idő elképesztő jó volt, nagyjából 25 fok és egésznap napsütés. Először elmentünk reggelizni egy Kaffe Lladro nevű helyre, ami egy elég apró kis kávézó, de az egyik főutcán van a hely és van egy kis, napsütötte teraszuk, ahol mi voltunk az első vendégek, úgyhogy kifogástalan volt. Egyébként mostanában nagyon rákaptam a Tripadvisor-ra, nagyon sokat segít étterem és szálláskeresésben és tök jó élmény értékelni egy éttermet, majd később visszanézni, mennyi helyen járt az ember.

Ezután elmentünk a “Game of Thrones: The hall of Faces” kiállításra, amit érdekes módon az előző esti rövid sétával fedeztünk fel. Nagy szerencsénk volt, ugyanis ez csak egy átmeneti, összesen 3 napos kiállítás volt, úgyhogy pont befértünk az utolsó napba. A belépés ingyenes volt. Különböző emléktárgyakat lehetett megnézni/megvenni, a vastrónon lehetett fényképet készíteni, egy elkülönített szobában, a telefonok leadása után pedig belenézhettünk a következő epizód egy rövid részletébe. Ez is remekül volt előkiszétve, egy tűzrakásba vetítették gyakorlatilag a képet, tehát a tűzet bámulva láttad a “jövőt”. A legnagyobb sikert a “Hall of Faces”  része aratta. A sorozat szerint, ebben a teremben jelent meg azoknak az arca, akik halottak és feláldozták magukat a “Many face God”-nak. Nos, a móka az volt, hogy volt több kihelyezett iPad, ahol lehetett egy selfiet készíteni, majd az arcunk felkerül a “halottak” közé. Szerintem ötletes volt, a legtöbb embert lenyűgözte, köztük engem is.

Dunkin Donuts
Dunkin Donuts

Ezután tovább sétáltunk a kikötőbe, de azért útközben megálltunk a Central Train station-nél egy remek fánkra és kávéra, hiszen isten mentsen meg attól, hogy ne olyan legyünk turisták, akik take away kávéval járják a várost. A kikötőbe érve leültünk egy pohár rosét inni, egy étterembe közvetlenül a kis folyó mentén. Az a része a városnak borzasztóan felkapott igy rengeteg ember jár erre és az árak is az egekben vannak. No, ezzel nem is lett volna gond, de a pincérek is valami borzasztó bunkók voltak.. No, lényeg a lényeg, hogy volt szerencsénk, és leült mellénk egy 60 év körüli házaspár, akik Floridából jöttek, és most utazzák körbe egész Európát. Elképesztően kedvesek, nyitottak és barátságosak voltak. Szimplán kíváncsiságból, mivel közel volt, szinte egymás mellett a két asztal, és hallották, hogy mi is angolul beszélünk, elkezdtek beszélni hozzánk. Ezután olyan jól megértettük egymást, hogy majdnem 2 órán keresztül ültünk és beszélgettünk a kulturális különbségekről, európai történelemről, a kínai kultúráról, az emigránsokkal kapcsolatos problémákról és még sok másról. Rettentő érdekes volt.

A kikötő
A kikötő

Majd jött az este és indultunk a koncertre. Én azt gondoltam, hogy mivel csak 1500 férőhelyes a koncertterem és noha eladták az összes jegyet, nem lesz akkorra tömeg. Tévedtem, nagyjából 2 utcányi sor volt, úgy is, hogy 1 órával kapunyitás előtt álltunk be.  Miután beértünk, eltelt jó egy óra, mire az elő”zenekar” rákezdett. Ez egy másik amerikai srác volt, “Ilovemakonen”, de valami borzasztó erőltetett volt. Miután ő egy lement a színpadról, újabb félóra szünet volt, majd kezdődött az igazi koncert. Hatalmas hangulat volt, én azt gondoltam, hogy majd a színpad előtt, az első emeleten lesz néhány ugrabugráló fiatal, a többiek pedig állnak/vagy ülnek és hallgatják a zenét. Ez kb. az első 5 másodperc után megváltozott. Olyan fergeteges hangulat volt, hogy a közönség 90% végig ugrálta és énekelte az egész előadást.  Én nagyon boldog voltam, nagyjából fél éve vártam ezt a pillanatot, hogy élőbe lássam/halljam az egyik kedvenc zenészemet. Felejthetetlen este volt, remélem, még lesz alkalmam a jövőben is elmenni másik koncertjére.

A következő nap, hétfőn pedig jöttünk haza. Nekem aznap délután már dolgoznom kellett és szerdán pedig a szemeszter záró vizsgámat volt. Sajnos pont szerdára nagyon beteg lettem, szinte alig aludtam a láztól és torokfájástól, de bementem, és noha éppen hogy, de átmentem a félórás, szóbeli vizsgán. Ezután már csak egy darab, 20 oldalas esszét kell írjak Június végéig, úgy hogy legalább órákra nem kell járjak. Ezen a hétvégén lesz a 23. szülinapom, úgyhogy megint lesznek események, a jövő héten pedig utazunk haza Magyarországra, majd utána tovább Hollandiába, úgyhogy lesz miről írni Nektek.

More adventure

Leave a Reply