A megérkezés

Nos, igy a megérkezés után 4 nappal azt gondolom, talán ideje összefoglalni mi is történt eddig. Mondanám, hogy minden tökéletes, mert alapvetően továbbra is boldog vagyok, de voltak akadályok, nem is kevés.

Alapvetően a repülő út nem volt vészes. Az átszállásra kellett reggel 4-től 9-ig várni, ami elég fárasztó volt, tekintve, hogy életemben előszőr aludtam egy padon. Ahhoz képest, hogy az Aeroflot, orosz céggel repültünk, nem volt rossz az ellátás, sőt. Ezutan, majdnem beleestünk a hibába, hogy egy reptéri, öltönyös taxissal mentünk volna a hotelhez. Addig alkudozott, mig véglüs jó árat találtunk, de 25 percet kellett várni mire a “kollégája” megérkezik. aki egy ilyen fura, maci nacis kinai volt, látszólag nem rég kelt ki az ágyból. Majd mikor megérkezett az ipse, az öltönyös kis kinai elkezdett kiabálni, hogy neki előlegbe adjuk oda a pénzt, amit én közöltem, hogy nem fogok. Kicsit még kiabált, majd mondtuk, hogy akkor ez ennyi volt, kivettük a bőröndünket (ez mar majdnem hogy indulas előtt volt) és eljöttünk. Találtunk egy utcai taxist, az normális áron elvitt a hotelünkbe, probléma nélkül. A hotel remek volt, tudtunk is pihenni, másnap csak reggel 9-kor mentünk tovább.

hotel

A probléma itt az volt, hogy nekünk a cég ‘airport pickup’-ot igért, tehát valaki autóval felvesz és visz minket a lakásunkba. Na most egy félórás késéssel beesett a srác, csapzottan, hogy na, akkor arra van a metro, indulunk-e? Nem is tudtam mit mondani elsőre a meglepetéstől, de kitaláltuk, hogy menjünk taxival, amit végül a cég fizetett. Félórás úttal odaértünk az apartmanba, ami Shanghai északi részén, a betondzsungelben van, egy rettentő ronda zöld panel 20. emeletén. Mikor beléptünk, a terv az volt, hogy a lakásban van 3 hálószoba, amiből egyikhez van külön fürdőszoba, ez lenne a miénk. Na most megérkeztünk, és kiderült, hogy az egyetlen srác, aki most a lakásban lakik, beköltözött az üresen álló szobába, ami történetesen a miénk volt. Nem volt otthon, úgyhogy körbe néztünk, és nem hittünk a szemünknek. Olyan szinten koszos volt minden, hogy az valami elképesztő. Fél centi por meg kosz volt mindenhol. Irtunk a srácnak WeChat-en hogy igyekezzen haza kiköltözni, de este 8-ig semmi választ nem kaptunk. (A képek már takaritás utáni állapotot mutatják)

Ezután elindultunk a rendőrségre hogy regisztráljuk azt, hogy beköltöztünk. Jött velünk ide is a Patrick nevű srác, aki “felvett” minket a reptéren és ő beszél Kinaiul, úgyhogy könnyen ment a dolog. Ekkor már erősen dolgozott bennem a hotelben evett, valószinüleg mosatlan gyümölcs (reggeli), úgyhogy mikor ültünk félórát a 40 fokos rendőrségi irodában, az utolsó erőmet is arra használtam, hogy ne tojjak be a gatyámba. Remek volt, ezután mentünk telefonkártyát vásárolni. Ebben is segitett a srác, és itt már egy légkondis boltban voltunk, ugyhogy én valahogy túléltem és véglüs havi 86 RMB (3400 forint) lett kártyánk a China UniComtól, kinai számmal és félig-meddig műküdő internettel (800 mb, de tudunk venni 3200 forintért +2gb-ot). Ezután hazatértünk, remélve, hogy a lakótárs megjött, de sehol senki. Este 8-ra esett haza, amikor mi indultunk vacsizni. Átpakoltuk a cuccainkat, majd bementünk a városba, hogy kicsit kiengedjünk. Ez nagyon jó volt, ugyanoda jártunk a srácokkal 2 évvel ezelőtt vacsorázni rendszeresen.

Másnap reggel elmentünk a helyi Tescoba, vettünk egy nagy adag domestoszt, gumikesztyűket és súroló keféket, majd nekiláttunk a fürdőszobának. Nem tudom pontosan, hány órán át sikáltuk a falat, a wc-t, MINDENT, mire használható állapotba jött, de sajnos nem tudom szavakba önteni a látványt. Miután minden tiszta lett, legalábbis valamennyire, elmentünk az Ikeaba, hogy vegyünk zuhanyfüggőnyt, szőnyeget, párnákat, ágynemű huzatokat, szőnyeget, lámpát, törölközőket. Kifejezetten élveztük volna ezt a részt, ha nincs az év legnagyobb leárazása pont azon a napon. Olyan szinten tele volt MINDEN emberekkel, hogy olyat még a filmekben se látni. Mindenhol emberek ültek, feküdtek, aludtak, telefonoztak, vagy valamit csináltak. Elképesztő volt.

Tegnap voltunk a hires “Fake Market”-en ahol mindent meg lehet találni, ami nem eredeti. Vettünk pár dolgot, such as alsógatya és zoknik, no meg még mindig keressük az ideális selfy stick-et. Később voltunk egy eszméletlen jó masszázson, amit előző este TripAdvisoron találtunk. Hétvégén elég horribilis, (2-400 RMB – 8000-16000 forint) árak vannak, de hétköznap nyitástól este 6-ig akciós, igy betértünk mi is egy 60 perces, Jasmin olajos masszazsra, plusz 30 perc lábfej. Valami elképesztő szép és nyugtató hely volt és maga a masszázs is nagyon-nagyon jó volt, úgyhogy valószinüleg még visszatértünk.

Ma próbálunk találni egy helyi mosodát, az itthoni sajnos nem nagyon műküdik. Kitisztitottuk a filtereket benne, de igyis valami borzalmas szaga lett a “tiszta” ruháknak. Egy szó mint száz, van kihivás bőven, de álljuk a sarat. Nagyon boldog vagyok, hogy a Soraya még nem ment sikitva haza, a körülmények láttán. Jövőhéten kezdem a gyakorlatot, alig várom, hogy irhassak róla bővebben. Végül pedig egy kép, hogy a szomszéd, “apró” épitkezés, amire ébredünk minden reggel 7-kor, hogy állt az érkezésünk napján. Csak hogy legyen mivel összehasonlitani majd 4 hónap múlva.

A szomszéd felhőkarcolója
A szomszéd felhőkarcolója

More adventure

Leave a Reply