Kultúr sokk

A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban). A kifejezést Kalvero Oberg vezette be 1955-ben.

Naivan, én azt gondoltam, hogy mivel én már “ismerem” ezt az országot, kúltúrát egy három hónapos időszak után. Hatalmasat tévedtem. Minden más, egyszerűen kitörlődtek a rossz emlékek belőlem a hazautam után, visszatekintve. Az, hogy az emberek állandóan közel jönnek, köpködnek, a közlekedés totális káosz, bármikor elüthetnek gyakorlatilag motorral a járdán is, a metrón normális, hogy úgy meg van tömve a vágány, hogy levegőt nem lehet szinte kapni és még sorolhatnám. Ezek apróságok, amikhez szépen lassan hozzá is szoktam, mert ugyanakkor rengeteg pozitivum is van, például, hogy egy réteg Kinai kiemelkedően udvarius, hagyomány tisztelő, tisztelettudó.

Régóta nem éreztem magamban ennyi kétséget, bizonytalanságot. Mióta megérkeztünk, az az érzésem, hogy minden katasztrófálisan alakul. A szállásunk borzasztó koszos, rengeteg minden hiányzik és sok dolog alig használható (ágy, mosdó, etc.) Legalább 2-3 alkalommal nem volt térképünk, eltévedtünk és a kellemes városnézésből rémálom, “bolyongás a szakadó esőben egy ismeretlen városban, idegen nyelvű emberek közötti” élmény lett. A barátnőm az elejétől kezdve nem pontosan ezt a szakmat akarta választani, de mivel az idő sürgetett, elvállalta ennél a cégnél a gyarkolatot. Ő nagyon fél ettől, mert ő az egyetlen külföldi, meg gondolom ezer más dolog is van fejében. Emellett, az ő vizumja nem is 4, hanem csak 3 hónapra szól, ami egy újabb megoldatlan feladat, is bizonytalanság. Pontosan nem tudom még mi, de érzem, hogy ő belül szorong igy én nekem is nehezebb pozitivnak maradni.

Péntek óta a kisasszony beteg volt, ami mára odaáig jutott, hogy muszáj volt korházba menni. Én utálom a kórházakat, legutóbb pedig a biztositóval nem jutottam zöld ágra itt Kinába, úgyhogy, nem füllött a fogam hozzá, de nem volt választás. Googlebe rákerestem a korházakra és random kiválasztottam egyett, majd egy telefon hivással kiderült, hogy van sürgösségi ügyelet. Nagyjából félóra taxizás utan odaértünk, bementünk a sürgösségi épületbe…Na azt az élményt nehéz szavakba irni. Mindenhol emberek, gézben, vérezve, bekábelezve, nyögdécselve. Átmentünk a fél épületen mire wc-t találtunk. Én, amig a Soraya bent volt, azon gondolkodtam, hogy elsirom magam, és feladom. Olyan gusztustalan, ijesztő volt az egész.Aztán végig gondoltam, hogyha a a barátnőm kitartott eddig, nekem is muszáj, úgyhogy mentünk regisztrálni. Kiderült, hogy nem jó épületben vagyunk, a szomszéd épületben van magán klinika, angolul is beszélő orvosokkal. (Ehhez kb 5 ember közreműködése kellett, hogy leforditsák angolra ezt a mondatot.) Átmentünk, és egy teljesen más világ volt. Üres, tiszta rendelő, angolul kifogástalanul beszélő orvosok. Komolyan, minden elismerésem a Shanghai United Hospitalnak. 10 perc adminisztráció után már sorra is kerültünk és minden jóra fordult. Kaptunk gyógyszert, minden móka s kacagás. A számla elég borsos volt. Egy konzultáció és egy doboz antibiotikum 72.000 forint. No,de Bazsa gondolt erre, úgyhogy mielőtt kijöttünk, teljes körű biztositást kötöttünk, igy fedezve voltunk. Felhivtuk a Dán céget (Gouda) majd ők e-mailben elküldtek egy fizetési garanciát, igy ők állták a teljes számlát. (Közben volt egy kis hiba a kórház e-mailjével, úgyhogy 1,5 órát vártunk a levélre..)

Hazaértünk, indult volna az a rész, hogy pakolunk, hiszen másnap kezdjük a szakmai gyakorlatot. Mindketten halál kimerülve beérünk a lakásba, majd engem megcsapott ez a szokatlan, égett szag. Nem tudtam mi az, de nem hagyott nyugodni, igy végig néztem az összes konnektort, majd megtaláltam a ludast: a fürdőszobában van egy vizmelegitő bojler, ami be van dugva, és már konkrétan füstölt. Bevallom, 5-10 percig hezitáltam, hogy kihuzzam-e, féltem, hogy megráz, de végül kihúztam. A látvány ijesztő. Megégve és oldva volt az egész aljzat. Kitudja, ha lefekszünk aludni, arra ébredünk, hogy ég a fürdőszoba.. Nos, emiatt a sok apróság miatt vagyok szomorú, mintha elhagyott volna a motivációm. Azt kérdezem magamtól, miért jöttünk ide, és csináljuk ezt a borzasztó tortúrát..Remélem a holnapi gyakorlat meghozza a reményt és végezetül megéri ez az egész mizéria. Nem mellesleg, holnap megpróbálok új lakást kérni, a mostani helyett, a cégtől, akinek dolgozni fogok. Ezek voltak a gondolatok a fejemben, most hajnali 1 van, úgyhogy ideje aludni, holnap nagy nap lesz. Folyt köv.

More adventure

Leave a Reply