Eltörött a mécses

Pontosabban nem a mécses, hanem a vizvezeték. Azt gondoltam, a lakásban történt balszerencse sorozat nem lehet rosszabb, de tévedtem.

Viszonylag jó hangulatban telt el az elmúlt egy hét, minden nap 9-től este 6-7-ig munka, ami viszonylag érdekes és lefoglal, de erről majd később szeretnék egy teljes postot irni. Nem aggódtunk kifejezetten már a lakást miatt, hisz a konnektort és a lámpát megjavitották, mostmár “csak” vasalót, vasalódeszkát, száritót, evőeszközt hiányoltunk. Többször irtam a hét folyamán a felelős ürgének, de mindig csak halogatta, hogy majd hozza a dolgokat. Na most, szombaton elmentünk napközben a város központban található Jing’an templomba, ami egy Buddhista épület. Én még sosem voltam ilyen helyen, de szerintem kifejezzeten szép volt, izgalmas épület, a korábban látott keresztény templomokhoz képest. Noha, az sajnálatos, hogy viszonylag kevés leirást találtunk a látottakról, de alapvetően élveztük a kalandot. Nagyjából félóra alatt körbe lehetett járni és 2000 forint volt a belépő.

Ezután viszonylag jókedvűen elindultunk haza. Mikor megérkeztünk és szerettünk volna mosni, rájöttünk, hogy nem működik a mosogép. Pontosabban nem engedte le a vizet és kikapcsolt a program állandóan. Ezután én kihuztam egy finom mozdulattal a gépet, amitől a hátul lévő cső kijött, és elkezdett vizet spriccelni mindenhova. Elsőre ijedtemben lehajoltam, hogy a falból kijövő csövön lévő kart elzárjam, igy megállitva a vizet. Ez sikerült is, de ahogy elzártam, KITÖRT a falból az egész cső végén lévő csap, és a falban lévő teljes nyomással elkezdte nyomni a vizet az arcomba!!! Azonnal berohantam a hálószobába, ledobtam a gatyám és cipőm, majd vissza. Ez alatt a 20 másodperc alatt máris megtelt a fürdőszoba, kb 1,5centi magasan állt a viz, és elkezdett folyni kifelé a nappaliba és a fürdő melletti hálószobába. Próbáltam a kezemmel lenyomni a vizet, de az olyan erősen jött, hogy a fürdőben lévő lefolyó máris eldugult. Én teljes erőmmel próbáltam wc-pumpával és mindennel elfolytani a vizet (én már csurom vizes voltam és mindenhol viz volt), s közben orditottam kifelé, hogy a Soraya vagy az Erwan (francia lakotárs) zárja el a főcsapot, amit senki se tudott, hogy hol lehet. A francia srác annyira bepánikolt, hogy csak bement a szobájába, és becsukta az ajtót. Én kétségbeesetten orditottam a fürdőből kifelé, hogy ugyan jöjjön már ki, én próbálom a süllyedő Titanicot menteni, legalább valami törölközőket tegyen le. Soraya közben megtalálta a csapot a folyosón, de kb volt még 4 másik, úgyhogy nem tudta melyik a viz, ezért áthivta a szomszédokat, akik nem értettek angolul, ugyhogy 2 perc magyarázás után jöttek csak át és realizálták a káoszt, majd elzárták a vezetéket. Addigra én már teljesen pánikoltam, ugyanis rátettem egy csöves a falra, és bevezettem a vizet a zuhanyzóba, de az 5 centi magas zuhanyzó és már éppenhogy megtelt. A képek sajnos nem fogják tudni átadni az állapotot, még megközelitőleg sem.

Ezután, hogy elzártuk a vizet, teljess sokk állapotban voltunk. Hivtuk a lakásezermestert, akire 1,5 órát kellett várni, miközben az angolul nem beszélő, kb 90 éves kinai szomszéd bácsi kiabált, meg 5 percenként visszakapcsolta a vizet, mert hogy fogat akar mosni. Teljes káosz, egy pillanatban, volt hogy 6 idegen kinai állt a fürdőben, és kiabált, hogy mit kéne csinálni.
Miután megérkezett Jacky és felszerelte az új csapot a vizvezetékre, teljesen kiborulva panaszoltuk el, hogy elegünk van ebből a lakásból, továbbra sincs mosógépünk, egy apró száritót kaptunk 4 emberre, szerdán hoztak egy vasalót, amiből folyik a viz és tiszta karc, a vasalódeszka szétvan szakadva, úgyhogy elegünk van. A megoldás az lett, hogy kaptunk egy kis összeget, amiből mi, ezután az egész káosz után elmentünk és vettünk vasalót,deszkát, és száritót, majd hivtak mára egy szerelőt. A szerelő még nem érkezett meg, de legalább egy takaritónő reggel itt volt, és olyan “chinese standard” módjára kitakaritotta a fürdőszobát.

Hétfőn lefogok ülni beszélni az apartmanokért felelős sráccal plusz az shanghai iroda menedzserével, mert ez igy nem állapot. Elég nagy kultúr sok Kina önmagában, de ennyi kényelmetlenséget átélni két hét alatt, úgy, hogy ezért még fizettünk is, az nem járja. Alapvetően nem lenne gond, ha valami elromlik, de az az érzésem, hogy itt szinte minden borzasztó az első nap óta. Az érkesésünkor a szoba tiszta kosz volt és ráköltöttünk legalább 30 ezer forintot, hogy legyen normális szőnyeg, zuhanyfüggőny, ágynemű, plusz mi takaritottunk ki mindent, majd ezek után, 2 hét várakozással hoztak egy nyomorult vasalót, ami ráadásul nem működik és akkor a rengeteg “balesetről”, amiről ők nem tehetnek, nem is beszéltünk. A legkinosabb az egészben, hogy én ráadásul együtt dolgozom azzal a céggel, akik ezt a lakást biztositják. Nem is tudom, hogy ez nekem, vagy nekik a kinosabb, őszintén. Mindenesetre, hétfőn megpróbálunk valamit kitalálni, mert ugyan a munka önmagában jó, de a lakhatási körülmények tarthatatlanok egyszerűen. A tárgyalás arról fog indulni, hogyha nem kapunk kártéritést, akkor bizony megyünk haza.

Viszont, ami jó hir, hogy megjött a fejre csatolható GoPro-mount, úgyhogy egy lépéssel közelebb vagyok a videózáshoz, de rájöttem, hogy otthon maradt a miniUSB kábel és a memória kártyám is, úgyhogy rendeltem újat, elvileg jövőhét elején megjön és akkor indulhat a videózás, amit alig várok!

 

More adventure

Leave a Reply