Tian Zi Fang és a fodrász

 

Eltelt egy újabb hét és hétvége is. Sorayanak 23. szülinapját megünnepeltük, bejártuk Tian Zi Fangot és voltunk fodrásznál, amolyan kinai módra, tehát gyakorlatilag 0 angol szó segitségével “kommunikáltunk”.

Múlt hétvégén ünnepeltük a kisasszont szülinapját, pontosabban vasárnap. A terv az volt, hogy szombatra kivettem egy hotelt, ahol volt egy tök szép medences rész is (Öt csillagos szálloda volt, de több napi TripAdvisor böngészés után találtam egy ajánlatot a normal ár töredékéért). Este elmentünk Shanghai 3. Legjobb éttermébe vacsizni, a Goodfellas-ba. A szálloda nagyon szép és jó volt, a vacsi, eddig jól alakult minden. Nagyjából éjfél körül értünk haza és itt indul a baj. Egyikőnk se tudott aludni, mindkettőnk hasa fájt, s ez másnapra se javult. Olyannyira, hogy a konkrét szülinapot konkrétan otthon az ágyban/wc-n töltöttük. Ennek ellenére boldogak voltunk, legalább egyszerre voltunk betegek és együtt pihengettünk.

Ezután hétfőtől szerdáig nem mentem be dolgozni, hasmenésem volt végig és vivódtam magammal. Nem tudtam, hogy adjam be a főnökömnek, hogy a Soraya vizumja miatt egy hónappal előbb el fogok jönni. Hiszek a betegségek pszhiológia hátterében és azt gondolom itt is erről lehetett szó. Csütörtökön verejtékezések közepette de túlestem a beszélgetésen és egyébként meglepően könnyen vették a dolgot. Ugyan a lakbért nem kapjuk vissza az utolsó hónapra de legalább nem balhéztak.

Szombaton pedig elmentünk a Tian Zi Fang nevű kis városrészbe a francia szobatársunkkal, Erwannal és egy Izraeli sráccal, Royyal. Ez egy kb 2 óra alatt körbejárható blokk rengeteg kisutcával és ezernyi különféle bolttal. Nagyon sok kézműves apróságot lehetett venni, teákat, krémeket meglepően jó áron. Szuvenireket hazautazás előtt biztosan itt fogunk venni. Ezután elmentünk ebédelni, ahol Roy sokat mesélt az Izraeli hétköznapokról, majd a katonai tapasztalatairól, mert mint kiderült, 7 évig szolgált a hadseregben. Érdekes storyk voltak, de valami fura volt abban a srácban. Ezután haza indultunk, még mindig nagyon meleg van napközben, igy sajnos 3-4 óra sétálás elég kimeritő tud lenni, ha szakad rólad a viz. Este kettesben Sorayaval elmentünk egy olasz étterembe, nagyon hangulatos volt de nem vittük tulzásba, 11 körül már itthon voltunk.

Ma korán felkeltünk és reggel 10-kor már a közeli bevásárló központban voltunk. Ez egy hatalmas Tesco-t jelent és körülötte néhány apró éttermet meg egy fodrászatot. De nagyjából ez az egyetlen, gyaloglási távban lévő bolt. Nos, előszőr is gyorsan vettünk a helyi, kinai péknéninél néhány rettentő édes, kenyérnek álcázott furcsaságot, majd elmentünk fodrászhoz. Másodszor voltunk most, igy felkészülten mentem. Youtubon van egy gyorstalpaló az eszenciális kinai szavakkal, amik kellenek egy hajvágás megtárgyalásához. Bevallom, messze volt a folyékony beszédtől, de zöldágra vergődtünk. 88 RMB volt az ár (3400 Forint). Előszőr is, rettentő sok alkalmazott van, mindenkinek külön kis apró feladatköre van. A szalonban szerintem legalább 20-an voltak. Volt aki csak hajakat mosott, volt aki a kasszánál ült, volt aki csak takaritott, volt aki hajat vág, azokból volt 3 különféle egyenruhás is, úgyhogy kaotikus volt. Nos, engem betessékeltek egy hölgyikével a hajmosó részbe, itt megmosták a hajam, majd 15 percig masszirozta a fejem különböző teknikákkal. Azután helyet foglaltam a hajvágó székben, itt egy újabb kolega hozott egy tálcát, teával, gyümölcsel és más, képen látható dolgokkal. Majd jot egy újabb hölgy, ő egy kis pálcikával kitakaritotta a fülem ( előszőr leült mellém a pálcával amitől én nem tudtam mit fog tenni, de gondoltam nem lehet nagy gond belőle) majd nekiesett 10.picegy újabb 10 perces masszázsnak. DAMN, ezek a kis kinai asszonyok az apró termetük ellenére rettentő erős ujjakkal dolgoznak. Ezután jött mostmár az igazi fodrász, levágta a hajat, végezetül pedig elküldtek megint megmosni egy újabb hajmosó hölggyel.

Fura élmény, hogy mennyire máshogy kezelnek itt, mint Európában, dehát ez Kina. Elmentünk ezután bevásárolni, majd kifelé menet a Tescoba volt valamiféle adománygyüjtés, ahol 5 hölgyike állt egy szék mögött és massziroztak random embereket. Másodszorra láttam ezt, úgyhogy most kipróbáltuk mi is. Nagyon kedvesek voltak, mindenki azonnal elkezdett fotózni, de hát oda se neki. Végén pedig kiderült, csak WeChat-en fogadnak el adományt, ami nekünk kinai bankszámla hiányában nincs, készpénzt pedig nem fogadtak el tőlünk.

 

Érdekes élmény volt és jó volt, hogy ez a hétvége betegség mentesen és pihenéssel telt.

More adventure

Leave a Reply