Ki a főnök?

Túl vagyunk egy újabb héten, itt a Szeptember és már csak 3 teljes hetet töltünk itt Shanghaiban.

Munka szempontjából talán kicsit mély pont volt ez a hét. Nehezen találom a közös nevezőt a közvetlen főnökömmel, de ebbe beletartozik az is, hogy nehezen tudom elfogadni a kritikát. Nagy tanulás ez a három hónap és ha nem is feltétlenül szakmai szempontból, sokkal inkább a személyiségemből adódó feladatok okoztak/nak kihivást. Az az érzésem, hogy valamiért a közvetlen főnököm az első perctől nem kedvelt és távolságtartó, kicsit “állszent” volt a viszony, amit én elejétől fogva nem értek, mert semmi rosszat nem tettem. De valószinűleg, ez nem rólam szól. No, már 3 év mosogatás után ez nem okozhat akkora kihivást, hogy feladjam, úgyhogy nem is fogom.

Bar Rouge
Bar Rouge

Pénteken este egy régi magyar családi baráttommal találkoztunk. Először a Bar Rouge nevű helyen találkoztunk, majd pár italt után átmentünk a MYST-be, ami egy tipikus “Kinai” klub. Kb 6-8 Ferrari, Lamborghini és hasonló kaliberű autók álltak a bejáratnál, mint mindig. Amint beértünk, elképesztő sötét volt és a zene valami rettentő hangos. Én otthon jártam bulizni bő 4-5 évet, Dániában is, de az Európai klubbok hangereje közel sem ér fel ehhez a helyhez. Nagyon sokan is voltak, de azért viszonylag élvezhető volt. Nem tudom miért, de nekem a szivem nagyon elkezdett verni egyik pillanatról a másikra, kicsit szédültem is és elkezdett vérezni az orrom, ugyhogy ezt egy erős jelnek vettem, hogy ideje hazamenni. Kicsit meg is ijedtem, azért az embernek csak 1 szive van, nem árt vigyázni…

Le Gastronomie

Szombatot pihenéssel töltöttük, este pedig elmentünk vacsizni egy nagyon hangulatos helyre, Le Gastronome-ba. A vacsora remek volt és meglepően olcsó. Az az elmélet, hogy a mi metró megállónk környékén csak kinai kifőzdék vannak, egy árva Nyugati hely sincs. Ha 1-2 megállót megyünk a város felé, már rögtön találni rengeteg különböző éttermet, de az árak közelibbek a kinai ételekhez. Ugyanakkor, ha 4 megállót megyünk (Jing’an Temple) az már teljesen belváros és az árak is legalább 30% drágábbak.

Ezután hazafele sétálva megláttunk egy apró masszázs helyet (este 11 körül) ami még nyitva volt, úgyhogy betértünk egy szolid lábmaszázsra. Fura, hogy összesen 2000 forint volt egy óra, és úgy kezeltek, mint valami ufókat. Miközben kettönket massziroztak Sorayaval, a másik 2 masszőr is odajött, és próbálták Google Translattel segitségével kitalálni, hogy honnan jöttünk, mit csinálunk itt, és hány évesek vagytunk. Nagyon kedvesek voltak és jól bántak velünk, de egy furcsa, vicces élmény volt összességében. Szerintem vissza fogunk térni.

More adventure

Leave a Reply