Állásajánlat az ősi Kínában

Mit keresek egy apró kínai városban, 500km-re Shanghaitól? Interjúzni jöttem.

Gyorsan történtek az események tegnap. LinkedIn keresztül megtalált egy kínai cég majd pár e-mail váltás után nagyon érdeklődve kaptam egy állásajánlatot.  Szinte tökeletesnek tűnt minden, a fizetes, lakás, munkakör, biztosítas, azon kívül, hogy egy kevesbé fejlett városban van az iroda.(Es akkor enyhén fogalmaztam). Mivel ez egy hatalmas döntés es hétfőn es elhagyjuk Kínát, ezért nem volt más választás, most vagy soha. Mindenféleképpen megszerettem volna nézni a várost es az céget mielőtt komolyra fordulna a szó,így megegyeztünk, hogy a reggel 8:10 es vonattal megyek.

Sihuhu
Sihuhu

Bengbu nevű kisváros közel egymillió lakost számlál és 500km-re észek-nyugatra fekszik Shanghaitól, Anhui tartományban. A vonat út mindössze 2 óra 20 perc volt. A jegyet odafele már megvettem előre,így reggel csak fel kellett vennünk. (Akkor még nem tudtam ez milyen bölcs döntés volt) Megérkezésünkor felvettek az állomáson és együtt mentünk a cég irodájába. Átvezettünk a városon, ami többnyire emeletes apartmanokból állt, félig kész házakból és sok apró kis boltból. Ez volt a város keleti oldala, nyugati részre értünk, ahol már sokkal kaotikusabb volt a helyzet, hatalmas szegénység, lerombolt vagy összedőlt házak, kosz minden. Ennek a városrésznek a szélén volt a cég központja. Az iroda három hatalmas házból állt, ami inkább hagyományos stílusban épült, valószinüleg az 1960-as évek környékén.(Képet nem készithettem) A cég nevet inkább kihagynám, de megosztom ezt az ereklyét amit az egyik folyosón láttam.

Caption this
Caption this

Az interjú érdekes volt, bár kicsit feszült voltam, már megérkezésünkkor szinte biztos voltam benne, hogy nem tudnék egy ilyen helyen élni kettő, de még egy évet sem, egyszerűen annyira civilizálatlannak tűnt az egész. Az interjú után elmentünk közösen ebédelni a cég néhány alkalmazottjával a város egyetlen bevásárlóközpontjába, ahol egyébként kicsit több élet volt és néhány nemzetközi bolt is, de ez sem győzött meg. Ezután kiértünk a vonatállomásra délután 2-kor, majd kiderült, hogy noha a vonat óránként jár Shanghaiba, a következő két jegyet csak a 17:25ös vonatra tudják kiadni. Hát, ezért érdemes előre megvenni. Borzasztó hosszúnak tűnt öltönyben órákat dekkolni az állomáson, majd további majd három óra vonat, s onnan még egy közel egy órányi taxi vissza a városba. Este 21.30-ra sikerült végre hazakeveredni, hulla fáradtan.

Most, hogy aludtam rá egyet és végig gondoltam a dolgot, rájöttem pár dologra. Igenis fontos, hogy milyen körülmények között él az ember, mennyire kultúrált a város és a társadalom körülötted és ezek igenis szerepet kell játszanak egy állás elvállalását illetően. Sajnos, én nagyon motivált vagyok ha jó fizetésről és karrier lehetőségről van szó és szinte majdnem mindent képes lennék beáldozni, de pont ezért akartam megnézni a várost, nehogy egy hatalmas hibát kövessek el és később megbánjam. Az egész napi utiköltség oda vissza a Sorayanak és nekem összesen 40 ezer forint volt, ami picit fáj, de nem kudarcként gondolok erre, hanem tanultam belőle. Fontos utánajárni a dolgoknak, meggyőződni az információkról a saját szemünkkel és csak az után döntést hozni. Ez így kellett, hogy alakuljon és boldog vagyok, hogy egy újabb helyre eljutottam.

wechatimg7
Bengbu állomás

Volt egy pillanat, amikor ültünk kint az állomás előtt, kicsit talán szomorkásan, hogy ez nem a nap nem adta ki, majd elgondolkodtam. Itt ülök, valami apró kínai város szélén egy vonat állomáson, Bengbuban. Mit keresek itt? A korosztályom, ismerőseim többsége otthon, Magyarországon tanul, dolgozik és normális életet él, erre én, itt ülök BENGBU-ba, ezer kínaival körbevéve, aki mind úgy bámul rám, mint valami földönkívülire.WTF.
Valószinűleg, nekem mást írtak meg.

More adventure

Leave a Reply