Az öreg hobbitlak

A közel 4 hónapos Shanghai-Phuket-Bangkok trip után ideje volt visszatérni a jól megszokott kerékvágásba, Dániában. A kérdés, ami foglalkoztatott ez alatt, hogy vajon, a jól megszokott életmódot kell-e folytassam, vagy ideje egyről kettőre tovább lépni.

Igy alakúlt, hogy ahol közel három évet dolgoztam (Cafe Viggo) ez alkalommal nem tértem vissza. Ugyan tettem gyenge próbálkozásokat és irtam pár embernek, hogy “tudnak-e valami munkát”, de én magam se vettem komolyan ezeket a gyenge fingnyi erőlködéseket, igy nem is lett eredeménye. Talán a legfontosabb feladatom ebben a pillanatban, hogy befejezem a bachelor diplomámat, amihez meg kell irnom egy 50 oldalas szakdolgozatot. Ez azt gondolom alapvetően nem lenne nehéz, ha az ember egy olyan szakmiagyakorlat során szerzett tapasztalatból merithet, ahol kapott figyelmet, tanulhatott új dolgokat és egyáltalán, ténylegesen bevonták a cég működésébe. Na ezek közül egyik sem történt meg az én esetemben, igy ez egy kicsit bonyolitja a helyzetet, de nem kilátástalan a dolog.

Munkakeresés

Ami viszont sokkal izgalmasabb, hogy elkezdtem munkát keresni Dániában. Ám ez alkalommal nem mosogató, takaritó állást, de nem is pincér, hanem értékesitőként (sales). Viszonylag fiatal korom óta ez a vágyam, hogy egy jó cégnél legyek “key account manager” ezért ebben az irányban kezdtem keresgélni. Sokan keseregnek, hogy noha diploma után mindenki jelentkezhet munkanélküli segélyre, ami havi kb. 520.000 HUF (adó előtt), mégis, szinte lehetetlen külföldiként munkát találni. Bizony, nem árt megtanulni Dánul, az biztosan növeli az ember esélyét. (Nekem is csak Module 3-am van, ami kb egy gyenge középfoknak felel meg otthoni szemlélet szerint, de nem elég folyékony, munkahelyi kommunikációra) Egy szó mint száz, múlt héten elkezdtem keresgélni és találtam is egy céget. iPaper a neve, PDF-eket alakitanak át animált brochurákká és ezt értékesitik cégeknek. Szerintem nagyon érdekes koncepció, az iroda is közel van és sales-t keresnek. Elküldtem az önéletrajzomat, majd még aznap válaszoltak és kértek egy motivációs levelet. Ezt még aznap este elküldtem és másnap kaptam választ, hogy most szerdán várnak egy interviewra. Persze, ez még semmit nem jelent, de én nagyon boldog vagyok, hiszen, a tőlem lehető legjobbat megfogom tenni és ha nem kapom meg, akkor is, már legalább egy dán munkavállalónak felkeltettem az érdeklődését annyira, hogy legalább meghallgasson. Reméljük, pozitivan fog zárulni és megkapom a munkát, de ez a jövő zenéje természetesen.
Továbbá, ezen a héten megyek interviewzni egy barista (kávé készitő) állás miatt. Alapvetően nem a karrierem csúcs választása lenne, de B tervnek, szakdolgozat irás mellé ez is megtenné.

 


Moesgård Museum

S hogy egy kicsit naprakész információt is megosszak, tegnap voltunk a Moesgård Museumban, itt Aarhustól nem messze. A kiállitás neve “Prehistory exhibitions” volt, időszámitásunk előtti időkkel foglalkozott (meglepően). Szükitva a kört, főleg az északi népek szokásait, vándorlását, honfoglalását mutatták be. Ezen felül volt egy külön vikingekkel foglalkozó kiállitás, ez kevésbé volt érdekes számomra. Volt egy Nepálban született művészekkel foglalkozó, apróbb kiállitás is, ez kifejezetten tetszett, kifejezetten az alábbi festmény, amit találóan, “peace owners”-nek neveztek. Szerintem mindenki tudja értelmezni a képet, nem kell agysebésznek lenni hozzá. Ezek után pedig megnéztünk még egy olyan kiállitást, ami a halottak és a halál szerepével foglalkozik, különböző kultúrákban, mint például Mexico, Nepál, Pápua Új-Guinea és más afrikai országok. Ez önmagában érdekes volt, noha inkább kúltúr sokk formájában. Meghökkentő, milyen különböző formákban éli meg egy társadalom, közösség egy individual eltávozását.

Közel négy órát töltöttünk itt, a végére én kifejezetten elfáradtam. Ellenben a legtöbb modern kiállitással amin én voltam, itt kifejezetten sok leirás tartozott a történelmi kiállitásokhoz, aminek én szerintem a 90%-t elolvastam, igy látogatás végére azt éreztem, hogy nem tudok több infot befogadni. Megkönnyebülés volt a Nepál-i kiállitás a végén, hiszen ott a csak tanulmányozni kellett a festményeket, tárgyakat és a saját képzelőerőnkre, kreativitásunkra kellett csak hagyatkozni. Nagyon élveztem a mai napot, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a múzeumot.

 

More adventure

1 Comment

Leave a Reply