Egy szaros gatyám van

Nagyjából ennyi köt ahhoz a helyhez, ahol jelengleg vagyok. Hol is kezdjem, érett ez a bejegyzés úgy nagyjából fél éve. Most karácsonykor, mikor újra Magyarországon jártam, volt szerencsém egy családi-baráti összejövetelen több remek emberrel találkozni és beszélgetni. Röviden, egyik beszélgetés ezzel zárult: “…igazándiból nincs autód, házad, feleséged, ami Dániához kötne – csak egy szaros gatyád van, úgyhogy most utazz, amíg megteheted.”

Mikor 2013 Augusztusában útra keltem, rengeteg célom volt, az akkori 19 éves fejemmel. A legfontosabb az volt, hogy lediplomázzak és értékesítési területen szerezzek egy munkahelyet, hiszen, akire akkor is már nagyon felnéztem, a keresztapám, ex-IBM-es salesként mindig céges telefonnal, laptoppal járt, jó öltönyben és látszólag úgy tűnt, ez a boldogság titka. Little did I know! Eltelt ehhez képest közel 5 év, lediplomáztam, megvan a baromi menő iPhone 7-es, legújabb Lenovo laptop és a hat számjegyű fizetés (még nem dollárban) is. Viszont megfogalmazódott bennem egy kérdés, viszonylag hamar a munkaba állás és a kezdeti hype elmúlása után, hogy vajon ez lenne az élet? Lehúzok még itt 5-10 évet és úgy fogom végezni, mint az American Psyho-ból a srácok, amikor egymás kotta egyforma névjegykártyájával méregetik a pénisznagyságukat. Link here az illusztráció kedvéért.

Sokat gondolkodtam ezen az elmúlt hónapokban. Különböző ciklusai voltak a dolognak. Az elején azzal indult, hogy vajon hálátlan vagyok-e, amikor “mindenem megvan” és mégis többre vágyom? Noha később ráébredtem, hogy nem többre, hanem másra. Vagy csak tipikis Y generációs fiatal vagyok, aki egy év munka után bedobja a törölközőt mert nem bírja a kemény munkát? Ezek voltak leginkább a félelmeim, ami miatt blogot se szerettem volna kitenni, hiszen ezzel lehet, hogy leírnám magam. Kérdés, hogy ki előtt és hogy annak a véleménye számít-e? Volt egy időszak, amikor a Google-el interjúztam ősz tájékán, előtte pedig nyáron egy másik Forbes 500-as céggel, amikor azt gondoltam, hogy igaziból, 24 évesen már ezért nagyon is büszke lehetek magamra és ha bevesznek az igazi corporate mókuskerékbe és majd 5/5 munkanap nyakkendőbe és öltönybe kell járnom 1,5x ennyi fizetésért, akkor majd igazán sikeres leszek és megtalálom a boldogságot. Szerencsére nem léptem ki a jelenlegi munkahelyemről egyik állásért sem.

A végső stádium pedig az volt, amikor rájöttem, hogy egy ideális életképet kergettem, ami lehet, hogy mást boldoggá tesz, de engem nem. Azt is látom, hogy a legtöbb ember körülöttem rendkívül élvezi a biztonságos, remek munkahelyet, megházasodik, gyerekeket szül, házat vesz, én viszont ebben biztos vagyok, hogy ez még nem itt és nem most fog nekem a soron következni. Ezek olyan dolgok, amik a hetek-hónapok során rendszeresen feljönnek, s amikor már a harmardik barátomnak lett terhes a barátnője, akkor elkezdtem gondolkodni, hogy vajon én is ezt szeretném-e? Félre értés ne essék, ezzel semmi baj nincs, ahogy a munkahelyemmel és kollégámmal se, imádom az egészet, de nem érzem, hogy nekem ez lenne a következő lépcsőfok még.  S amint ez megfogalmazódott bennem nagyjából karácsony és új év tájékán, biztos lettem abban, hogy számomra itt lezárult egy fejezet.

Szerintem nem túlzok, ha azt gondolom, hogy nem egy és nem kettő ember van hasonló cipőben. Van egy jobb esetben élvezhető munkahelyed, de már van családod, hitel az autódon, hitel a házon és esélyed sincs nem hogy beutazni a világot, de felmondani sem, annyi a teher a válladon. Pontosan így éreztem én is, amíg végig nem gondoltam, hogy igazából a bérleti díjam és a fitnesz bérletemen kívül csak a korábban említett szaros gatya választ el attól, hogy váltsak és kövessem, amit a szívem diktál.

Node! Ahol egy fejezet lezárul, ott nyílik egy újabb. Így született a döntés, hogy tavasztól (dátumon még pontosítani kell) az Ádámmal (akit a StudentBlogs kapcsán már említettem pár évvel ezelőtt) aki úgyszintén itt tanult és dolgozik pár éve és most épp a lakótársam, nyakunkba vesszük a lábunkat és nekivágunk a nagyvilágnak! Még ugyan vannak homályos részletek, de az biztos, hogy Barcelonával fogunk kezdeni, ahol nagyon erős start-up szféra van, ezen kívül pedig jó kaják, napsütés, ami itt Dániában kollektíve nincs Szeptember és Május között és latin zene. Nem tudjuk, hogy utána merre fog vezetni az út, de olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy, úgyhogy ebben bízom és persze a megérzéseimben. Ez azt is jelenti, hogy ettől az időszaktól kezdve újra igencsak aktív lesz a blogolás és még az is lehet, hogy Vlog is indulni fog, de ez addig még kikristályosodik.

Persze, mint minden éppelmélyű emberben, bennem is felvetődött a kérdés, hogy “Ez mind szép és jó, kalandok, buli, fanta, de miből fogok megélni?”. Köszönöm, ez egy remek kérdés. De! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 2018-at írunk. Manapság emberek pénzt tudnak keresni a legkülönbözőbb és hihetetlenebb formában. Ezer állás van remote pozícióba, ahol nem kell egy irodában megjelenni, lehet online fordítani, lehet ad hoc munkát vállalni helyi bárokban és lehet egy világmegváltó startup is alapítani útközben. Isten szerelmére, hát vannak középiskolás diákok akik Bitcoinnal kereskedéssel keresnek százezreket. Ezek mindegyike kifejezetten nehézkes, ha az ember heti 40 órában dolgozik egy irodában, úgyhogy lesz bőven időm ezt még pontosítani.

Viszont kedves olvasóm! Kifejezetten érdekelne a véleményed, úgyhogy ha bármilyen ötleted, javaslatod vagy gondolatod van a döntés és/vagy a cikk kapcsán kérlek ne habozz megosztani valamilyen komment formájában! Adios.

More adventure

Leave a Reply