Olvasási idő: 6 perc

A kezdetek

Egy már-már végeláthatatlan út után Szerda délután megérkeztem Tájföldre, egészen pontosan az északi Chiang Mai városba. Kedd reggel 8-kor indultam ki a koppenhágai reptérre, ahonnan egy két órás repülőúttal átkerültem Stockholmba. Szerencsémre itt csak két órát vártam, és délután fél4-kor már indultunk is át Bangkokba. Ez a repülőút 1 órás csuszással indult, mert jégtelenítették a repülőt, ezzel együtt pedig közel 12 órát töltöttünk a gépen. Alapvetően minden rendben volt, csak hosszú, és mivel az érkezésünk így éjjel fél3-ra esett, vajmi keveset tudtam aludni, szinte semmit. Át is állítottam az órát reggel fél9-re majd jött egy 3 órás várakozás a Chiang Mai-ba tartó gépre – na ez volt a mélypont – fájt a fejem, alváshiány és csak megakartam érkezni. Szerencsére az utolsó repülőutat végig aludtam és relatíve frissen megérkeztem délután 3 körül a gyönyörű, napsütétes városba.

The Entaneer Poshtel

A hostelem elképesztő szép, nagyon kellemes meglepetés volt megérkezni. Teljesen letisztult szobák, fürdőszobák és mosdók – légkondival mindenhol. Mi 3-an osztozunk a francia ágyas szobán – az előtérben pedig csomóan üldögélnek a babzsákokon, vagy az asztalnál és dolgoznak különböző projekteken, vagy épp a következő utazásaikat tervezik. Az ár évszaktól függ, de alapvetően olcsó és ideális akár pároknak is, hiszen franciaágyas a szállás. A szobához jár egy zárható szekrény és ezenkívül az árban a reggeli is benne van. Itt általában csinálnak frissen tükörtojást vagy rántottát, de lehet kérni (ha az a chef van) frissen készített palacsintát is. Ezen felül pedig kb. 5-10 különböző gyümölcsöt is lehet találni – én teljesen ráfüggtem a passion fruit-ra. Az egész hely teljesen családias, a tulajdonos és az egész személyzet nagyon jól beszél angolul és állandóan rendelkezésre állnak, bármiről is legyen szó (én elhagytam a kártyám és ennek ellenére hajnal 3-kor is beengedtek és nyomtattak újat). Ingyen Wi-fi-t is tudsz használni, erről írok most én is, úgyhogy ez is teljesen jól működik. Napközben van egy bár, ahol italokat lehet rendelni, a szembe szomszédnál, ahol egy idős hölgy főz egésznap, bármilyen tál ételt meg lehet kapni 400 HUF-ért a hostel lakóinak – mondanom se kell, én itt eszek napok óta. Van rengeteg különböző program is amire fel lehet iratkozni, többek között főző tanfolyam (a szomszéd néni esténként átugrik) reggelente pedig ingyenes yoga órák vannak. Hihetetlen a hely, én biztos, hogy vissza fogok ide jönni a meditációs tábor után még pár napra. Itt találjátok a helyet, ha foglalni szeretnétek.

Green Bamboo Massage

Lepakolás és egy well-needed tusolás után felkerekedtem, hogy egyek valami tradicionális Thai vacsorát. Nagyon komoly, édes, ragacsos csirkét kaptam rizzsel egy helyi étteremben, amiről előljáróba a nő annyit mondott, hogy “nem csíp, csak édes” – hát én majd beszartam olyan csipős volt, de gondolom ezt relatív. Másnap besétáltam egy konyhába, ahol olyan erős chili szag volt, hogy köhögő rohammal szaladtam ki, úgyhogy valószínűleg erre referált az asszony, hogy nem “annyira” csipős – mint lehetne. A délután lezárása pedig egy masszázs lett. Először naívan a neten kerestem rá, de mindenhol a “Happy Ending”-es és prostituáltos cikkek jöttek szembe, vagyis hogyan lehet minél olcsóbban kurvázni, masszázs kíséretében. Ezért áttértem a TripAdvisorra, és meg is találtam egy közeli, de viszonylag olcsó helyet, ahol 2400 Forintért egy órán keresztül masszíroz egy idősebb mamaszita, akinek olyan erős a marka, hogy szerintem a vasat is meghajlítaná. Naívan megjegyeztem, hogy lehet erős, mert fáj a csuklyám a hátizsák cipeléstől – hát gyermekeim, én ilyet még nem láttam, könyörtelenül véste a könyökét a hátamba, de volt hogy a térdét is. A masszázs végén pedig törökülésbe ültetett, leült mögém, és különböző, jiu-jitsura emlékeztető fogást alkalmazva úgy megcsavart, tekert, hogy nem voltam benne biztos, hogy életben maradok. Mindenesetre, alaposan kitett magáért, és noha fájt, utána elképesztő érzés volt kisétálni, már “máshogy” sajgó háttal és nyakkal. A szertartás végén pedig leültetnek, kapsz egy pohár kókuszteát és egy adag felszeletelt banánt, mézzel leöntve – amitől szószerint “jó szájízzel” jössz el. Csak ajánlani tudom, nem szponzorált tartalomv- Green Bamboo Masszázs néven futnak.

Turizmus

Több különböző helyen is megjegyezték az eladók, hogy milyen jóképű vagyok és csináljunk egy képet. Megkérdezték, hogy nyaralok-e, amire a legegyszerűbb válasz, hogy igen. Ezután az első kérdés, mindig az volt, hogy nem szeretnék-e puncit? De szószerint így hangzottak. Mikor mondtam, hogy bocs, nem, meditálni jöttem (nem végig kefélni a Tájföld ladyboy rengetegét), akkor nagyon érdekesen reagáltak, mindegyiknek megváltozott a nézése, hanglejtése – és sokkal inkább tisztelettel néztek rám, bár ez lehet, hogy erős kifejezés, de a lényeg, hogy máshogy, pozitív értelemben. Valahogy, mintha más csoportba sorolnák a nagy tömeget, akik idejönnek inni, bulizni és kurvázni, míg azokat, akik meditálás miatt jönnek (vajon miért?). Egyértelmű, hogy miért, de olyan éles volt a kontraszt a hozzáállásukban mind a három helyen, amikor ez a beszélgetés lezajlott, hogy az számomra elképesztő volt.

Photo credit: social.thaiairways.com

Robogó bérlés

A második nap már sokkal eseménydúsabban telt. WorkAway-en (egy weblap, ahol hostoknál lehet munkát vállalni szállásért cserébe) rámírt egy lány, hogyha egyedül utazom Chiang Mai-ban, akkor menjünk el megnézni egy templomot. Így is lett, de előtte én béreltem egy robogót – nagyjából 2000 HUF/nap az ár és elkérik az útleveledet is. Hiszen ez alapvetően illegális (az eredeti útleveledet otthagyni valahol), én mondtam, hogy csak másolatot adok, amire a válasz az volt, hogy akkor hagyjak ott 8000 HUF depositot. Nem sok ez, de az elvvel volt bajom, úgyhogy addig alkudoztam míg végül 3500 HUF depositot hagytam. Miután odaértem a templomhoz, sikeresen benne hagytam a kulcsot a robogóban, mivel már a sok alkudozás miatt késésben voltam és alapvetően stresszes az itteni kaotikus forgalomban vezetni, nem hogy parkolót találni. Ami meglepett, hogy 3 órát töltöttünk a Wat Chedi Luang buddhista templomoknál majd mikor visszaértem, a kulcs és a motor is úgy állt ott, ahol hagytam. Beszélgettünk egy Jim nevű monkkal, aki 15 éves kora óta szerzetes és érdekes módon pont ez volt a beszélgetés lényege, hogy ha jó ember vagy és jól cselekszel, akkor jó dolgokat fogsz kapni az élettől. S lám, így is lett.

Este elmentünk a hostelből 4 másik újdonsült ismerőssel vacsorázni a helyi piacra – mindenféle, biciklin grillezet tengeri állatok, hangos élőzene, és a többi ahogy kell. Ezután átmentünk ilyen félig nyitott, tuk-tuk taxival a helyi buli negyedbe, valami szuper random élő reaggie bandát hallgatni. Thai banda lévén egész ügyesek voltak a fiúk, de az egész hely (Zoe in Yellow) és a környéke teli volt hormonoktól tombóló, fosrészeg turistákkal. Éjfélkor minden szórakozóhely és bár bezár, vége az éjszakai életnek. Na azt látni kell, ahogy a sok, majom szintjére lealacsonyodó “ember” próbál találni valakit egy kefélésre, miközben cigánykerekeznek, egyenpolóba üvöltöznek valami random ország himnuszát…Szürreális volt, nem éreztem, hogy én ezt a helyet valaha hiányolni fogom, de egy élménynek elment.

Másnap reggeli után úgy döntöttem, hogy motorral körbenézek a városban. Hát, bár ne így tettem volna. Sikeresen belefutottam a sokak által emlegetett Thai rendőrséggel (köztük én is említettem, hogy miért fontos a Nemzetközi Jogosítvány). Na, hát amit írtam, az teljesen igaz – csakhogy nem erről szól a dolog itt. Igazándiból, mindegy miért, valamiért megfognak büntetni, ha rosszkor, rossz helyen vagy – ha nem jogsi miatt, akkor rádvarrják, hogy gyorsan hajtottál. Az én esetemben az volt, hogy a Dán személyautó jogosítványommal hivatalosan 50 köbcentis robogót vezethetnék, amit béreltem pedig 110-es. Aha, csakhogy én direkt 50-es kértem. Erre a rendőr válasza az volt, hogy olyanra nem adnak Thaiföldön rendszámtáblát, úgyhogy ez egy érdekes tanulság volt.

Az érzelmi része a dolognak megint más. Ott vagy egy idegen országban, és tudod, hogyha nem működsz közre, ki is toloncolhatnak, mégis csak ők a rendőrség, akik szinte semmit angol nem beszélnek. Ezentúl, velem együtt kb 10 másik ember/párt is megállítottak, amiből a két amerikai pár elkezdett egymással kiabálni (én nem értem miért azóta sem) majd egymásnak is estek. Tehát én ott állok ennek a közepén, úgy, hogy 500 TBH-t kértek el és rögtön tudtam, hogy csak 300 volt nálam, Thaiul kiabál a rendőrség, ezek meg ütik verik egymást, felnőtt férfiak. Azt hittem besírok, nem hittem el, hogy ez velem történik. Anyway, ez előtt, közvetlen parkolás után még lőttem egy szelfit sunyiba, biztos ami biztos. Végül 15 perc alkudozás után az öreg hadnagy/főrendőr/főember elfogadta kegyesen a pénzt, adott egy gyűrött cetlit és beszartok, ezt mondta: “mehetsz tovább, és ha a következő 3 napban megállítunk, csak mutasd ezt be és nem kapsz büntetést.” What the fuck??? Megbüntetnek, mert hivatalosan nem vagy képzett vezetni egy ekkora motort, de tudod mit, fizettél, 3 napig csinálj amit akarsz. Szomorú – vissza is adtam a motort rögtön az incidens után, nem kell nekem az ezzel járó stressz.

Vasárnap reggel ébredés után már indulok is a Dui Suthep hegyre és indul a 2 hetes meditációs tábor. Erről természetes fogok egy összefoglalót írni itt, úgyhogy térjetek majd vissza, illetve iratkozzatok fel a hírlevélre és akkor kaptok értesítést, ha ki jön az új cikk. Ezenfelül, mivel blogot ritkábban – mint egy összefoglalót fogok írni – érdemes Instagrammon követni, ott naponta több képet, videót és személyes storykat is feltöltök (egyszerűbb és gyorsabb az a platform).

Hogyan tovább?

Nincs konkrét tervem nagyjából Február közepétől, így arra gondoltam, döntsétek el ti, hova menjek tovább Dél-Kelet Ázsián belül. Írjatok kommentet ajánlásokkal és a legjobbat kiválasztom, és írány horány.