Olvasási idő: 2 perc

Nem is lehetne autentikusabb ez az írás, ha nem az első néhány szörf leckém és önálló gyakorlásom után írnám. Eltöltöttem három hónapot Dél-Kelet Ázsiában és volt szerencsém szörfözni a Fülöp-szigeteken, Balin, Lombokon. Az első pár alkalommal oktatóval, utána pedig önállóan is a vízre merészkedtem.

Ha valaki szóba hozta ez előtt a szörfözést, mindig megvolt bennem ez a “Ó, én snowboardoztam; gördeszkáztam, mi baj lehet?”. Azt gondolom, sokan vagyunk így akik azt gondolják, hogy mindegyik deszka, egyik csak egy lap, a másikon kerék van, a harmadik meg inkább egy vastag deszka ami úszik a vízen. A feladat pedig mindegyik esetében az, hogy állva maradjunk a tetején, függetlenül a talaj halmazállapotától.

Itt a hiba. A szörfözésnél először azt tanulod meg, hogyan pattanj fel a deszkáról, de gyakorlatilag, ha meg tudsz csinálni egy darab négyütemű fekvőtámaszt, nagy gondod nem lehet – az igazi kihívás az időzítés eltalálása. Megtanulni, melyik hullám a kedvező, mikor kell elkezdeni evezni, mikor kell felpattani és azt is, hogy mikor kell alámerülni a deszkának és foggal körömmel kapaszkodni, s közben imádkozni, hogy Posszeidon könyörüljön rajtad. Ha ezt elszúrtad, gyakorlatilag olyan ezoterikus érzésed lesz, mintha egy mosógépbe beraknának, s melléd tennének egy kemény deszka lapot, ami időről időre fejbe, arcon, lábon csapkod – mert hogy a lábadhoz van kötve.

Mennyire lehet nehéz?

Lefoglaltad az első szörf oktatást és már látod magad előtt, ahogy végig szántod az 5 méteres hullámokat legmenőbb helyi bár előtt, majd szépen kisétálsz a partról, hátradobod a hosszú, napszikkasztott szőkés hajad és várod, hogy az emberek félistenként tekintsenek rád.

Ami valójában történik, az közel sem ennyire plátói. Először a homokban kell nyomni a négyütemü fekvőket a deszkán, ilyen furcsa, tapadós, kicsit lenyúzott helyi szörf felsőben, majd utána mehetsz a vízbe. De nem ám oda, ahol valójában, szemmel látható hullámok vannak, hanem oda, ahol csak a hullám törés utáni fehér habot kell meglovagolnod. Ami pedig még szomorúbb, hogy ez is csak nyögve nyelősen, remegő lábakkal fog sikerülni, talán a 10. alkalommal.

Kimész a nyilt vízre…de ott is maradsz

Ez a rész szívből jön. Ahogy eltelt pár óra az oktató mellett, úgy érzed, készen állsz, már az összes létező, térdig érő, gyermeteg hullámot meglovagoltad, úgyhogy ideje a nagyfiúk terepén kipróbálni magad, oktató nélkül.

Mikor másodszor próbáltam az önálló metódust, az a helyzet állt elő, hogy hatalmas, 4-5m magas, rövid hullámok voltak a parton. Ez azt jelenti, hogy minden hullám egy azonos ponton megtörik és nem megy tovább, hanem a magasból, szinte függőlegesen lefelé bezárul, hatalmas erővel. Nos, én mint Jani a hegyről megérkeztem, kértem egy deszkát, hogy én ma bizony szörfözöm. Amin átrágtam magam a parti hatalmas, orkán erejű hullámokon, beértem arra a részre, ahol általában az emberek várják a hullámokat. Nos, itt összesen 3 darab Indonéz fickó volt, egy darab kezdő sem – ami azért meglepő, mert itt általában 20-30 kezdő és legalább ennyi helyi szokott lenni. Pár perc után a helyiek is eltűntek mellőlem én pedig csak azt láttam, hogy hatalmas, irgalmatlan erejű és hangű hullámok csapodnak a parthoz. Long story short, pár nevetséges és túl ambiciózus próbálkozás után arra jutottam, hogy ideje kimenni a vízből. Na itt volt a gond.

Képzeld el, hogy van a part szakasz, ahol becsapódik az összes hullám. Emögött van kb 20m ahol hatalmas erővel húz vissza a víz, vagy ha kifelé mész, akkor visz magával a hullám és helyez bele a homokba vagy kavicsba, ami épp alattad van. Emögött pedig van a biztonságos zóna, ahol csak látod, ebből mekkora hatalmas hullám lesz, de igazán nem “mozgat” meg – szószerint. Na én a középső halál zóna közepén eszméltem rá, hogy mindegy milyen erősen evezem, nem jutok ki addigra, mire jön a következő istencsapás hullám. Félórába telt, mire a sok odavissza, pánik, mosógép hatás, board dobálás után végre ki tudtam menekülni. Érdemes megpróbálni kievickélni oldalra, vagy csak kivárni, mig lecsitul a tenger. Mindenesetre, érdemes alázatosnak maradni, mert az a szitu nem volt mókás.

Rálépsz a helyiek lábára

Sokszor kezdőként annyira terjed ki a tudásunk, hogy észrevegyük a teljesen nyilvánalóan jó hullámot, azt is csak az utolsó percben, így örömünkben elképesztő sebességgel elkezdünk evezni, rá se rántva a környezetünkre. Az igazi gond az, hogy a nálunk jóval tapasztaltabb már jóval előbb látták a hullámot és elkezdtek evezni, így te kvázi betolakodsz eléjük. Ez nem csak, hogy illetlen, de veszélyes is, mert hirtelen elég feladat a hullám meglovaglása, de ha a semmiből elédkerül (aki már amúgy ott volt) valaki, akkor legrosszabb esetben hatalmas ütközés is lehet belőle.

Nem hordasz pórázt

Oké, nem pórázt, azt a kötelet, amivel a deszkát a lábadhoz erősíted. Ez azért fontos, mert amikor épp pánikolsz és dobál ide-oda a hullám, a boardod jobb, ha téged vág fejbe, mintha elrepül és a körülötted lévőket vágja nyakon, mint szenvedő alanyai a te zöldfülüségednek.

Én teljesen alapvetőnek éreztem a kábelt, egészen addig, míg a második pont szerint a hatalmas hullámok között találtam magam és mint egy rongy, dobált a víz ide-oda. Akkor azt kívántam, bárcsak kisodorná a deszkát a hullám a partra én pedig szépen kiúszhatnék. Persze ebbe érdemes belekalkulálni, hogyha a saját, méregdrága deszkádról van szó, hirtelen kevésbé gondolsz arra, hogy a hullám kimossa és dobálja a deszkád a kavicsos, sziklás parton.

Nem waxoltok, hölgyeim

Ez persze nőkre és férfiakra is igaz. Amint a puhaborítású deszkán túlvagy, a következő lépcső a kemény borítású deszka, ami bizony, csúszik. Ha nem teszel rá viaszt (wax), akkor bizony teljesen esélytelen, hogy valaha is a deszkán maradj. Akármennyire is hívogató, hogy csak úgy besétálj a vízbe a csillogó, sima deszkával, tegyél egy szívességet magadnak és ne nehezítsd az amúgyis nehéz első lépéseit a szörf karrierednek.

Összegezve, én teljesen beleszerettem a szörfözésbe és bármikor folytatnám, ha lesz rá lehetőségem. Viszont amint elkezdi az ember, rögtön rájön, hogy mekkora ereje van a természetnek és mint mindent az életben, ezt is alázattal érdemes csinálni, különben balul is elsülhet a dolog. Nálam ez talán hiányzott az első pár alkalommal, hiszen “Ez csak víz, mi baj lehet?” hozzáállásom volt. Annak ellenére, hogy láttam deszkát kettétörni, ismerősöket törött bordával és zúzodásokkal, de mégis kellett az az alkalom, amikor szinte alig tudtam kijönni a vízből, hogy megértem, a természetnek elképesztő ereje tud lenni.

Ha kihagytam valamit, vagy van olyan alapvető hiba, amit szerinted minden kezdő szörfös elkövet, írj kommentet!