Mi is a Prison Escape? Gyakorlatilag ez egy OCR (Obstacle Course Racing) rendezvény, ahol a börtönt találták ki, mint témakört. Több különböző cég van, akik ehhez hasonló akadályfutás versenyt rendeznek, Spartan Race, Nordic Race, stb, ezek közé tartozik a Reborn is. Ez sokkal inkább a nagyközönségnek szól, kevésbé a professzionális réteget célozták itt.

Ahogy olvashattátok korábban, nyár elején már kipróbáltam a Nordic Race-t és nagyon tetszett az élmény, de botrányos rossz formában voltam akkor. Akkor eldöntöttem, hogy elkezdek Crossfitezni és lépésről lépésre életformát váltok. Az ausztriai Constantin barátommal eltökéltük, hogy nevezünk a szeptemberi Reborn versenyre és a nyaralás után mindketten kőkeményen felkészülünk rá. Azóta lejártunk heti 4-6szor edzeni, futni; letettem a cigit és a bulikkal is felhagytam. Nagyon élveztem a felkészülést, a sok közös edzés és az új mozgásformát ami Crossfittel jár.

A versenyről

Egy 8km-es távot kell megtenni és közben 27 akadályon kell keresztül menni. A verseny egy (régi, már nem használt) börtönből indul, ami nagyon jól volt kialakítva.  Katonák, fegyverrel és füst gránátokkal voltak mindenhol, majd tényleges börtönkitörést szimulálva indították a futamot. Piros szirénák, piros füst füst, csengő, teljesen élethű volt a dolog.

Az első szakaszon közel 2km futás volt ki a városból az erdőig, csak néhány apró feladat volt itt, gyakorlatilag bemelegítésként. Amire én nem számítottam és meglepett, hogy volt vizes feladat. Az utat végig két oldalt apró zászlók mutatták. Ahogy beértünk az erdőbe, volt egy patak, kb 5m széles, amibe úgyszintén zászlók voltak. A két előttem futó srác szó nélkül beugrott, de én ott megálltam egy pillanatra, hogy oké, nem lehet-e elfutni a szélén. Ezt látva az egyik helyi fickó (mert végig voltak emberek, akik felügyelték a versenyt) szólt, hogy igenis be kell menni. Nem volt mese, gyakorlatilag köldökig ért a hideg, sáros viz. Érdekes volt, mert az abszolút nem zavart, hogy kb 10 fok volt kint, esett az eső, és a víz még ennél is hidegebb volt. Azon merengtem, hogy vajon milyen érzés lesz még 6 km-t futni totál vizes cipőben.

Nem volt sok időm merengeni, jött egy 10m-es kötélmászás a patak közepén, majd jött a számomra legdurvább élmény. Be kellett menni egy nagyjából 1m magas csatornába. Én mentem elől és amint beléptem, feltűnt, hogy olyan korom sötét van, hogy a saját kinyújtott kezemet nem látom. Azt gondoltam, hogy ez valami hiba, nem létezik, hogy itt be kell menni. Kikiabáltam a bejárat előtti fickónak, hogy ugyan, biztos ez-e az irány és sajnos megerősítette, hogy igen, menjek tovább. Ez oké, gondoltam, megyek pár métert, de nem tudtam elképzelni, hogy ha csak pár méter, akkor hogy lehet az, hogy semmi fény se szűrődik be. Hát azért, mert nem egy méter volt. Nagyjából 3-4 elképesztő hosszú percen keresztül mentünk át négykézláb a sáros, retkes, de legfökébb segglyuk sötét csatornán, mire a végére értünk. Nekem kb 10-15 méter után jött egy elég durva, pánik szerű érzés, hogy itt ha beomlik valami, végem. Vagy mi van, ha megvágom valamivel magam? Ki se tudok menni, mert kb 20-an jönnek mögöttem, előre meg nem látok semmit. Iszonyat durva volt, nem próbáltam soha ilyet, de az volt bennem, hogy nincs más út, csak az előre, és hatalmas megkönnyebülés volt kiérni ebből a sötét veremből.

A táv többi része az előző versenyhez hasonló volt, talán egy kicsit sárosabb. Volt lejtőn csuszás a sárba, fémkábel alatti kúszás (a sárban) és még megannyi különböző feladat. Az idő 1 óra 15 perc lett, ami nem volt rossz, viszont lehetett volna jobb is. Négyen voltunk srácok, amiből ketten nem készültek fel egyáltalán a versenyre, így rájuk sokszor kellett várni. Erről beszéltünk a verseny előtt többször is a Constantinnal, mert nem tudtuk eldönteni, hogy várjuk-e be egymást és akkor éljen a csapatszellem, vagy törekedjünk a legjobb időre. Igaziból verseny közben úgy voltunk, hogy teljesen mindegy a nap végén, hogy 75 perc vagy 65 perc alatt teljesítjük a távot, viszont a csapatszellem az sokat számít. Sokkal inkább volt így közös élmény, mintha külön futottunk volna.

Végszó

Abszolút tudom ajánlani mindenkinek az ehhez hasonló versenyeket. Abszolút nem arról van szó, hogy másikokat legyőz, hanem arról, hogy vedd az akadályokat és próbáld ki magad egy új környezetben. Nekem ez kéz a kézben jár a Crossfittel, ahol végre azt érzem, hogy nem azért sportolok, hogy nyáron a strandon meglegyen az összes kockám, hanem azért, hogy egészséges és erős legyen a testem. Mindezt pedig olyan gyakorlatokkal, ami nem egy ilyen felfújt ogrét csinál belőlem mint a konditermi gyúrás, hanem mindent egyformán, kollektíven edz.

2018-10-10T16:35:27+00:00September 23rd, 2018|

Leave A Comment