Három hét telt el mióta visszatértem Ázsiából, de az utazási vágy nem szűnt meg egy csöppet sem. Továbbra is napi szinten beszéltem a bolygó különböző pontjain élő barátaimmal és egyik nap kiderült, hogy egyik cimborám Szerbiába tart. Egy rövid keresés után rájöttem, hogy Flixbussal 6 óra alatt le lehet jutni Belgrádba, így elhatároztuk, hogy eltöltünk ott egy hétvégét.

Belgrád evidens döntésnek tűnt, hiszen ez az ország fővárosa és ezenfelül a többi város közül Novi Sad amiről hallani, de az is főleg az EXIT fesztivál miatt népszerű. A legegyszerűbb út vagy saját autóval vezet, vagy a Flixbussal lehet 25 EUR-ért jegyet kapni a Népliget – Belgrád útvonal. A határátkelés – szószerint – érdekes élmény volt, különösen azért, mert szerintem legtöbben Európában hozzászoktunk, hogy az EU miatt nincs ez az akár órákon át tartó bürokrácia. Rendőrség, tapintható feszültség a levegőben, átkutatott busz, elvezetett kisebbség, mindenből jutott. Ugyanakkor a buszt vezénylő személyzet kifejezetten segítőkész volt, úgyhogy én ajánlanám őket, ha olcsón szeretnél utazni. A busz légkondicionált, WiFi-vel ellátotott volt és többször megálltunk, hogy mindenki kiszálljon és nyújtozzon egyet.

Belgrádi vár

Az érkezésünk estére sikerült, esett az eső, így sajnos nem a legszebb arcát láttuk a városnak. Belgrád nekem sok szempontból hasonlított Budapestre. Egyébként a szerb nyelv sokban hasonlít a magyarhoz (Köszönöm P-nek az észrevételt). Ugyanakkor Budapestel ellentétben, a város koncentráltsága miatt, szinte pár perc alatt olyan részére lehet érni a városnak, ahol rengeteg az otthontalan, akik kisebb nagyobb csoportban chilleznek a parkokban. Ehhez párosul a poszt-kommunista megjelenésű panel épületek sokasága és az 1999-es bombázásokból hátramaradt romok többsége is. Ugyanakkor az előrejelzésekkel ellentétben, az emberek segitőkészek, mosolygósak és kedvesek voltak. Akiktől tanácsot kértünk az útvonallal kapcsolatban, mind meglepően jó angollal beszélt, ami szerintem hatalmas dolog.

Másnap szerencsénk volt és az időjárás is jobbra fordult, így megláthattuk a “Szépség és szörnyeget” szépség arcát is. Kifejezetten tetszett a napsütésben úszó régi épületek közül néhány, akár a helyi jogi egyetem, vagy a helyi Nemzeti Múzeum. A jó időnek megörülve meglátogattuk a Belgrádi/Nándorfehérvári Várat, ami nagyon kényelmesen, a helyi sétáló utca végén fekszik. A várból remek kilátás nyílik a Száva és a Duna folyóra is – fent pedig különböző programokat lehet találni, akár íjászkodást, vagy más különböző helyi árusokkal lehet alkudozni. Itt is, akárhova mentünk, mindenhol barátságosak voltak a helyiek. Megismerkedtünk egy helyi videós lánnyal, aki épp egy, az álmokkal kapcsolatos dokumentumfilmen dolgozott – ezen felül pedig nagyon életvidám volt és rengeteget mesélt Szerbia történelméről, az emberekről és az értékekről.

KGB Kávézó

A névtől nem kell egy pillanatig se megijedni, nem volt (tudtommal) köze a KGB-hez, illetve, ha volt is, nem erről fog szólni ez a bekezdés. Ide lettünk meghívva a szórakozott-professzor-videós új ismerősünk által. Egy apró bár volt ez, élőzenével. Gondolkodtam, milyen lehet egy tradicionális Szerb kocsma, de amint beléptem, rájöttem, hogy ez az. Kb. 20-an voltak az egész helyen, a füstön pedig csak éppenhogy átszűrődött valami fény. A sarokban ült egy zenész, aki egy gitárral olyan elképesztő hangulatot csinált, hogy az elképesztő volt. Amint beléptünk, rögtön érződött a családias hangulat, és annak ellenére, hogy külföldiek voltunk, szeretettel fogadtak és nagyjából egy 6-8 fős társaság alakult ki – minket leszámítva mindenki helyi volt – és csomót beszélgettünk megint csak a helyi szokásokról. Én nagyon élveztem, ami fura volt, hogy a legtöbben bent dohányoztak, amit szerintem nem igazán lehet megszokni. Ennek ellenére jó élmény volt megismerni egy újabb kultúrát és élvezni az élőzenét. Abszolút ajánlanám meglátogatni a helyet.

Skadarlija

Ezt a részt mindenképpen ajánlanám felfedezésre, talán a város legélénkebb része. Telis-tele van különböző utcai zenésszel, apró, hangulatos éttermekkel és a falak több helyen grafitikkel vannak díszítve. Napsütéses időben nagyon hangulatos, este pedig abszolút ez a város szíve. Sok helyen lehetett hallani illetve látni a Magyar esküvőkre emlékeztető szerb és roma zenészeket, ami elképesztő életet lehel az egész kerületbe, hiszen mindenhonnan szól a sok különböző élő muzsika.

Az éjszakai élet érdekes tapasztalatokkal gazdagított. Az emberek többsége éjféliga belvárosban, apró helyeken tölti az idejét, éjféltől viszont minden hely bezár és mindenki áttódúl a város túloldalán lévő Száva folyóparton lévő bulizóhelyek egyikébe. A folyópartra leérve azt lehet látni, hogy legalább 10-15 hely van a folyón, amolyan stég formában. Itthon az A38 hajóra tudnám hasonlítani. Ami viszont a legfurcsább volt, hogy szinte abszolút nincs táncparkett egyik helyen se, hanem mindenki a saját asztalánál bulizik. Ez egy újabb érdekes perspektívát ad a dolognak, mert ezt mindenki előre kell, hogy lefoglalja. Nagyjából 80-150 EUR közötti szokott lenni az ár, italtól függően, de mi ezzel nem éltünk, csak egy gyors vizitet tettünk. A hangulat is érdekes volt, nekem kicsit idegen – a legtöbben nagyon kiöltözve, fiúk öltönyben, lányok ruhában és magassarkúban járnak bulizni. Én továbbra is jobban kedvelem a rugalmasabb, kevésbé felszínes “szórakozást”, így nem is töltöttünk sok időt, de érdekes élmény volt és ez egy nagyon szubjektív téma, hogy ki-mit kedvel.

Kiknek ajánkanám a látogatást?

Ha szeretnél néhány tradicionális Szerb ételt kóstolni. nyáron szerintem mindenképp érdemes egy rövid hétvégét, akár csak 1-2 napot itt tölteni. Érdemes megnézni a várat, a Nikola Tesla Múzeumot is és körbe sétálni a városba. Az árak olcsóbbak mint Budapesten. Érdemes a belvárosi környezetben megszállni, ha a panel lakások tömkelege esetleg zavarna. Viszonylag olcsón jó kiruccanás lehet, akár barátokkal vagy családdal is.

… és még nincs vége!